A négy legszegényebb magyar régió kaphatja a kohéziós támogatások kétharmadát
Miközben a magyar helyreállítási terv ügyében továbbra sincs érdemi elmozdulás, a körülbelül háromszor nagyobb büdzsével (nagyjából 21 milliárd euró) rendelkező kohéziós politikai programok előkészítése észrevehetően ígéretesebb ütemben halad. Az Európai Bizottság értesülésünk szerint április elején küldte el hivatalos véleményét a Magyarország által december 30-án benyújtott partnerségi megállapodás tervezetéről, és most a magyar hatóságokon a sor, hogy Brüsszel észrevételeire érdemben reagáljanak.
A partnerségi megállapodás, egy jogi dokumentum rögzíti a 2021 és 2027 közötti uniós fejlesztési források felhasználásának tartalmi kereteit, fő paramétereit, és elfogadása váltja meg a „belépőjegyet” az operatív programok véglegesítéséhez. A magyar kormány információink szerint eddig egy operatív programot, a gazdaságfejlesztésről szóló OP-t nyújtotta be hivatalosan Brüsszelben, a többit egyelőre csak informálisan.
Brüsszeli illetékesek szerint a forrásvesztés elkerülése érdekében legkésőbb év végéig a partnerségi megállapodást és az összes operatív programot jóvá kellene hagynia tokkal-vonóval az Európai Bizottságnak. A 27 közül eddig csak két tagállamnak, Görögországnak és Németországnak sikerült megegyeznie Brüsszellel a keretdokumentumról. Magyarország nem lóg ki a sorból, és ha a programokat idén sikerülne véglegesíteni, akkor forrásaink szerint év vége körül esély lehet az első kifizetésre is a 2021-27 közötti keretköltségvetés terhére (a programok jóváhagyása után a teljes keret 4%-át előleg formájában azonnal utalják).
Addig azonban még több akadályt is venni kell. Ezek közül a technikai és tartalmi kérdések mellett Magyarország esetében az úgynevezett „feljogosító feltételeknek” való megfelelés lehet a legfontosabb. Ezek egy része ugyanis az alapvető jogok chartájához tartozik, és ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem teljesülnek, akkor az operatív programokat ugyan alá lehet írni, de a támogatások kifizetése már veszélybe kerülhet.
Ez különösen relevánsnak tűnhet akkor, amikor az Európai Bizottság várhatóan a héten hivatalosan értesíteni fogja a magyar kormányt a jogállami mechanizmushoz (feltételrendszerhez) kapcsolódó eljárás megindításáról.
Az eljárás megindítása önmagában nem befolyásolja sem a helyreállítási terv hivatalos jóváhagyását, sem az RRF-kifizetéseket, s a kohéziós politikai források esetében is csak abban az esetben érintené a kifizetéseket, ha a magyar mulasztás hivatalos megállapítást nyerne egy tanácsi szankciós döntés formájában. Mivel az eljárás 6-9 hónapot vehet igénybe, kiszámítható, hogy bármiféle pénzügyi szankcióra legfeljebb december-január során kerülhetne sor.
Úgy tudjuk, hogy a partnerségi megállapodás tervezete a kohéziós (felzárkóztatási) politikai büdzsé 65%-át a négy legszegényebb magyarországi régiónak (Dél-Dunántúl és három kelet-magyarországi régió) szánná, de az egyik nyitott kérdés az egyes térségeken belüli fejlettségi különbségek mérséklése. Értesülésünk szerint a terv nagy részéről nincs különösebb vita a felek között. A nyitott kérdések közé tartozik többek között a fenntartható városfejlesztés, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (elsősorban a romák) felzárkóztatása, a szociális gondozás szerkezete és a már fent említett területi kérdések.
Magyarország a négy fő kohéziós politikai forrásból (ERFA, ESZF, Kohéziós Alap és Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés) 2014 és 2020 között valamivel több mint 27 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra jogosult az uniós költségvetésből. Az EU április 20-ig bezárólag 19,6 milliárd eurót fizetett ki, ami a teljes keret 73%-a. Ezzel hazánk a csehekkel és a litvánokkal együtt az ötödik helyen áll százalékos arányban a 2014 és 2020 közötti források felhasználásában. A számlák benyújtására még 2023 végéig van idő, így valószínűleg nem kell forrásvesztéssel számolni.