A kishalak dönthetnek a nagyok sorsáról a német választás után

A vasárnapi német választás eredménye egyszerre világos és találgatásokra okot adó – mutatott rá hétfőn a voksolást elemezve Hessen tartomány uniós képviseletének felkérésére Moritz Koch, a Handelsblatt német gazdasági napilap brüsszeli tudósítója. 

Ami az előbbi állítást illeti, a lap korábbi berlini tudósítója és Norbert Lammert, a konzervatív Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) elnöke egybehangzóan úgy véli, hogy Németországot is utolérte az a trend, amely a politikát évtizedek óta meghatározó nagy néppártok térvesztése jellemez. A CDU és bajor szövetségese a CSU még soha nem szerepelt ilyen rosszul a szövetségi választáson (24,1%), de a szoros versenyben győztes SPD (25,7%) is látott már szebb napokat: a kétezres évek elején Gerhard Schröder, a későbbi kancellár például 40% fölötti eredménnyel nyert a szavazáson. 

A nyugat-európai trendek követésére utal a német politikai paletta töredezetté válása is, számos megfigyelő már Németország „hollandizálódásától” tart, vagyis attól, hogy rengeteg párt osztozik a szavazatokon és a parlamenti helyeken, ami miként azt a fél éve tartó holland kormányalakítás is mutat, kínkeservessé teszi a koalíciós tárgyalásokat. 

A német példa ugyanakkor abban eltér a több országban is tapasztalttól, hogy a történelmi nagy pártok visszaszorulásának nem a szélsőségek, hanem a politikai közép lett a fő haszonélvezője. A német választókat nem vonzotta sem a szélsőjobboldali, idegenellenes Alternatív Németország (AfD), sem pedig a szélsőbaloldal (Die Linke) által kínált alternatívák. Az előbbi, amely ugyanakkor Kelet-Németországban minden harmadik szavazat megszerzése révén meghatározó erővé vált, a szabaddemokraták és a zöldek mögé szorult a választáson, a kommunisták pedig, ha minden igaz, éppen, hogy átlépték a Bundestagba jutáshoz szükséges 5%-os küszöböt. 

A legnagyobb kudarcot azonban az utóbbi 16 évben kormányban levő kereszténydemokratáknak kellett elkönyvelniük. A korábbi vezető CDU-politikus Norbert Lammert részben a népszerű Merkel távozásának, részben pedig a szavazók „elvándorlásának” tudja be a katasztrofális szereplést. Mint rámutatott, a klasszikus kereszténydemokrata szavazó manapság meglehetősen közel érzi magához a szociáldemokrata kancellárjelölt, Olaf Scholz nézeteit, ezért nem is volt túl nehéz oda adni a szavazatát (becslések szerint az SPD-re 1,6 millió korábban stabil CDU-szavazó voksolhatott). 

Moritz Koch szerint Merkel egy teljesen elbizonytalanodott pártot hagy maga mögött, amely maga sem tudja még, milyen irányba induljon tovább. 

Ha a fenti tanúságok levonása nem is okoz nagy nehézséget, a választási eredmény nem sokat segített annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy milyen színű kormánya lesz Németországnak a következő négy évben és ki követi majd Angela Merkelt a kancellári székben. 

A német választást ugyan az SPD nyerte, az igazi győztesnek sokan mégis a harmadik helyezett (14,8%) zöldeket és a negyedik szabaddemokratákat (11,5%) tekintik, akik egycsapásra a királycsináló szerepbe kerültek. A két párt vezetői rögtön a vasárnapi választási eredmények közzététele után bejelentették, hogy megkezdik az egyeztetést egy esetleges koalíciós együttműködésről. 

A két pártnak először azt kell eldöntenie, hogy látnak-e elégséges alapot a közös kormányzáshoz, és csak ezután, vagy ezzel együtt kell megválaszolniuk a kérdést, hogy kivel készek koalícióra lépni: a szociáldemokratákkal (közlekedési lámpa koalíció), vagy a csúfos vereséget szenvedő kereszténydemokratákkal (Jamaica koalíció). 

Mint Lammert hangsúlyozta, a két párt között kompromisszumra jutni nem lesz könnyű feladat, tekintettel a köztük lévő nagy ideológiai különbségekre. Miközben az FDP kifejezetten szabadpiaci párt, addig a zöldek számára mindennél fontosabb a klímabarát fenntartható politika, és ennek a célnak rendelnek alá szinte mindent. 

A legvalószínűbb felállás egy hárompárti koalíció lesz, ami ugyancsak újdonság a második világháború utáni Németország történetében. Miközben az FDP és szavazóbázisa is inkább a pártszínek alapján Jamaica (fekete, sárga, zöld) koalíció híve, azaz a CDU-t választanák, addig a zöldek az SPD-t preferálják. 

Ha a két párt nem tud dűlőre jutni, akkor elvileg egy újabb nagykoalíció sem kizárt, bár ettől mind a balközépen, mind a jobbközépen berzenkednek. „Nem tesz jót a demokráciának, ha rendszeresen a legnagyobb pártok alakítanak kormányt. Legfőbb ideje változtatni a nagykoalíciós modellen” – szögezte le a Konrad Adenauer Alapítvány elnöke. 

Olaf Scholz, a legnépszerűbb kancellárjelölt mozgásterét az is korlátozza a kormányalakítási tárgyalásokban, hogy a baloldali pártok csak kisebbségben kormányozhatnának. Elvileg a kisebbségi kormányzás sem teljesen kizárható, de mind arra szakértők felhívják a figyelmet, ebben az esetben is szükséges lenne az FDP külső támogatásának a megszerzése. 

Armin Laschet, a nagy vesztes CDU/CSU kancellárjelöltje sem mondott még le arról, hogy Merkel örökébe lépjen. Az ő dolgát ugyanakkor alaposan megnehezíti a választási fiaskó. A Handelsblatt brüsszeli irodavezetője szerint ugyan nem túl valószínű, de akár az is elképzelhető, hogy a kereszténydemokraták Laschet helyett mást jelölnek kancellárnak, ha úgy alakul a helyzet.

Moritz Koch ezzel együtt Olaf Scholzot tartja a favoritnak a kancellári posztra. 

Egyébként több ízben is előfordult már, hogy nem a választáson győztes párt jelöltje lett végül a kancellár. Így járt például Helmut Kohl, a későbbi kancellár is 1976-ban, aki pártja fölényes győzelme ellenére meg kellett, hogy elégedjen az ellenzék vezérének szerepével. A szociáldemokrata Helmut Schmidt pedig 1980-ban úgy lett kancellár, hogy pártja a második helyen végzett.

A német alkotmány értelmében annak a pártnak a jelöltje lehet a kancellár, amely parlamenti többséggel rendelkezik. 

Koch arra számít, hogy ha Scholz lesz a következő kancellár, európai szinten szoros együttműködésre fog törekedni Emmanuel Macron, francia elnökkel és Mario Draghi olasz miniszterelnökkel. Armin Laschetet meggyőződéses európaiként írta le, akinek a kompromisszumkeresés az erőssége. 

Az újságíró úgy vélte, hogy Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság német kereszténydemokrata elnökének nem lesz nehéz az új német vezetéssel együttműködnie, részben Scholz-cal való jó személyes viszonya okán, részben pedig azért, mert „progresszív programja” eleve pozitív fogadtatásra talált az EP centrumában és baloldalán. 

Azzal mindenki egyetért, hogy Németország valószínűleg hosszú és nehéz kormányalakítás elé néz. Norbert Lammert nem lenne meglepve, ha idén már nem lenne új kormány. Moritz Koch ugyanakkor bízik abban, hogy karácsony előtt helyén lesz az új kabinet, hiszen – mint mondta – Európa sem tud sokáig várni Berlinre.