Két férfi és egy nő, avagy az ankarai kanapé-gate

Élénk visszhangot és nem kis felháborodást váltott ki uniós politikai és intézményi körökben az a furcsa incidens, amelynek szenvedő alanya a kollégájával, Charles Michellel kedden a török elnöki palotába a Recep Tayyip Erdogannal tartandó tárgyalásra érkező Ursula von der Leyen volt. 

A twitteren elérhető rövid videó-bejátszásban világosan látszik, hogy az Európai Bizottság elnöke szinte kővé mered és egy „ühüm” kíséretében tanácstalanul álldogál, amikor észreveszi, hogy a török elnök oldalán kettő helyett egy üres szék áll, amelyet ráadásul sietősen elfoglalt Charles Michel, az Európai Tanács elnöke. Jobb híján von der Leyennek – akinek szóvivője szerint kollégájával azonos protokolláris bánásmódban kellett volna részesülnie – csak a távolabbra eső kanapén jutott hely, szemben a török külügyminiszterrel.

A kínos jelenet rögtön találgatásokat indított el arról, hogy a Bizottság női elnöke – aki többek között a nők jogainak tiszteletben tartására szólította fel Ankarát – vajon szándékos török provokáció, durva protokolláris baklövés áldozata lett-e, vagy – ahogy azt az Európai Tanács elnökének a környezete is állítja -, nem történt semmi különös, minden a protokoll szabályai szerint zajlott. 

Utóbbi állítás abból indul ki, hogy Charles Michel, úgyis mint az Európai Tanács elnöke az Európai Bizottság elnöke előtt áll a protokolláris sorrendben, és von der Leyen egyébként is csak elkísérte az útra kollégáját. Ha így is lenne, az még nem ad magyarázatot arra, miért kellett a Bizottság elnökének a kanapén gubbasztania, amikor – ahogy arról számos korábbi fotó tanúskodik – a Tusk-Juncker páros mindegyik tagjának jutott szék a múltban, amikor Erdogannal találkoztak, függetlenül a helyszíntől. 

Von der Leyen szóvivője sem titkolta szerdán, hogy a Bizottság megítélése szerint sajnálatos incidens történt, mivel a testület elnökének pontosan ugyanabban az elbánásban kellett volna, hogy része legyen, mint Charles Michelnek. „Az elnökasszony nyilvánvalóan meglepődött. Az ültetési rendnek pontosan ugyanolyannak kellett volna lennie. Ursula von der Leyen elvárja, hogy az általa képviselt intézménnyel tisztelettel bánjanak” – szögezte le Erik Mamer.

A szóvivő hozzátette, hogy az elnök utasította az illetékeseket a tanulságok levonására, és annak biztosítására, hogy hasonló incidens többé ne fordulhasson elő. A COVID19 miatt a bizottsági protokoll-személyzet nem utazott el Ankarába, így a találkozó formalitásairól a török vendéglátók egyáltalán nem, vagy csak az Európai Tanáccsal egyeztettek.

A Bizottság szóvivője elmondta, hogy Ursula von der Leyen a protokoll-megfontolások és a kivonulás helyett a megbeszélések fontos tartalmi vonatkozásait részesítette előnyben, és ezzel a „lehető leghelyesebb módon reagált a helyzetre”.  

Miközben számos európai politikust és megfigyelőt egyáltalán nem lepett meg a török eljárás, annál nagyobb értetlenséget váltott ki Charles Michel passzív magatartása az incidens során. Többen kifogásolták, hogy az EiT elnöke minimális udvariasságból kérhetett volna legalább egy másik széket kollégájának, ha már nem is kívánta átadni a helyét. Michel hosszú hallgatás után szerda este a facebook-on reagált, úgy fogalmazva, hogy "a protokolláris szabályok török szervek által történt túl szigorú értelmezése sajnálatos helyzetet teremtett: eltérő és nem megfelelő szintű bánásmódot a Bizottság elnökével". 

"A közzétett néhány kép és felvétel azt a benyomást keltette, hogy közömbösen reagáltam erre a helyzetre. Ennek köze sincs a valósághoz és az őszinte érzéseimhez. És az elvekhez sem, amelyeket lényegesnek tartok" - jegyezte meg az EiT elnöke, aki szerint úgy döntöttek, hogy nem csinálnak nagy ügyet az egészből, ehelett a lényegre koncentrálnak. 

Rövid időn belül ez már a második eset, amikor az Európai Bizottság vezetőivel külföldi útjuk során megalázó módon bánnak. A közelmúltban moszkvai látogatása során Joseph Borrellt, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét hozta vendéglátója, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már-már méltatlan helyzetbe közös sajtótájékoztatójuk alatt és utána (Borrellel csak utólag közölték három európai diplomata aznapra időzített kiutasítását a Navalnij-üggyel összefüggésben). Ez a közjáték érdekes módon ugyanakkor azoknak a szankciópártiaknak a kezére játszott az EU-n belül (a lengyelek, a baltiak és mások), akik igyekeztek eltanácsolni Borrellt a moszkvai úttól. Végül az ott szerzett negatív tapasztalatoknak és benyomásoknak fontos szerepük volt abban, hogy az EU újabb személyre szabott szankciókat osztott ki magas rangú orosz tisztviselőkre.