A kritikák kereszttüzében a magyar pedofiltörvény az EU-csúcson
Ritkának számít, mint a fehér holló az EU-csúcsok történetében, hogy egy tagállam vezetője azt kérdezi egy másikétól, hogy miért nem lép ki az Európai Unióból. A sajtó által sokat idézett mondat Mark Rutte, holland miniszterelnök száját hagyta el és magyar kollégájához intézte szavait azon a csütörtök esti csúcsvitán, amely a néhány nappal ezelőtt elfogadott magyar pedofiltörvény apropóján az LGBTQI-közösség jogairól, azok tiszteletben tartásáról szólt.
A homoszexualitás és a nemváltás megjelenítését és propagálását a 18 aluliak számára megtiltó magyar törvény megszavazása az elmúlt napokban Európa-szerte nagy port kavart fel, és az Európai Bizottság egy levélben már ki is fejezte jogi természetű aggályait a kormánynak a törvénnyel szemben.
Kivételesen azonban nem csak a Bizottság és az Európai Parlament, hanem – ami ritkaságszámba megy – előbb 13, majd a csúcs napján már 16 uniós tagállam is nyilatkozatban ment neki a magyar törvénynek, az alapvető jogok elleni fenyegetést és diszkriminációt említve.
A méltatlankodás csütörtökön az Európai Tanács ülésének első napján folytatódott, amikor is a vezetők Charles Michel elnök döntésére külön vitát szenteltek a kérdésnek, amely eredetileg nem is szerepelt a csúcs napirendjén.
A közel két órán át tartó vitán – amelyen mind a 27 tagállam vezetője felszólalt – EU-diplomaták szerint számos vezető „aggályát fejezte ki a szexuális kisebbségek jogait érintő törvény, és amiatt, hogy az vélelmezhetően aláássa az uniós értékeket”.
„A magyar törvényről szóló vita mélyenszántó volt és időnként érzelmektől fűtött” – jegyezte meg később egy uniós forrás, aki végig kísérte az ülést. A luxemburgi és a mindenki közül a legkeményebben fogalmazó holland miniszterelnök „nyitott tüzet”, aki már az ülés előtt azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak nincs keresnivalója az EU-ban, ha kitart a törvény mellett. Hozzátette, hogy Magyarországot „térdre kell kényszeríteni ebben az ügyben”, ami Budapestről kiváltotta a magyar igazságügyminiszter felháborodott reakcióját. Varga Judit twitter-üzenetében a gyarmatosítók arroganciájával vádolta Mark Ruttét.
A holland miniszterelnök már magyar kollégájának szegezve szavait egy ponton azt kérdezte, hogy „ha ezt teszi, akkor miért nem lép ki az Európai Unióból”. Sajtójelentések rögtön megállapították, hogy Rutte az EU alapszerződésének 50-ik cikkére, vagyis a kilépési klauzulára célzott, amelyet az Egyesült Királyság is beélesített a Brexit első lépéseként.
A Benelux országok vezetői különösen élen jártak a magyar törvény elítélésében. Alexander De Croo, belga miniszterelnök például a brüsszeli Le Soir szerint azt mondta, hogy a törvény túl messzire ment, „homoszexuálisnak lenni pedig nem választás kérdése, homofóbnak lenni viszont igen”. Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök – aki nyíltan felvállalta melegségét – még a csúcs előtt eléggé hasonló szellemben azt nyilatkozta, hogy „melegnek lenni nem választás kérdése, a tolerancia viszont az”.
Bár Ruttén kívül az eddig ismert információk szerint senki más nem tett említést a magyar kilépés lehetőségéről, Antonió Costa portugál miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy csupán gazdasági alapokra is lehet helyezni a kapcsolatokat az EU-val (értsd: nem muszáj uniós tagnak lenni), ahogy azt Norvégia és Svájc is teszi.
Stefan Löfven, a parlament által a napokban megbuktatott svéd szociáldemokrata kormányfő a vitában hangsúlyozta, hogy a svéd választópolgárok „ellenzik a pénzek folyósítását olyan országoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az alapértékeket”.
A magyar miniszterelnök EU-források szerint magyarázatot adott arra, hogy milyen szándékok húzódnak meg a jogszabály elfogadása mögött. Orbán a csúcsra való érkezésekor magyar tudósítóknak azt mondta, hogy a törvény nem a homoszexualitásról szól. Ehelyett az a célja, hogy a szülők dönthessenek arról, milyen szexuális nevelést adjanak a gyerekeknek. „Ez az ő kizárólagos joguk, erről szól a törvény” – tette hozzá.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a közel kétórás vitát összefoglalva felhívta a figyelmet az uniós jog elsődlegességére és a Bizottság, mint a Szerződés őre által foganatosított hivatalos lépésekre hivatkozott.