Brüsszel terve lerakja a szén utáni korszak alapjait

Az Európai Bizottság által szerdán bemutatott új, átfogó klímacsomag, angol nevén „Fit for 55” előreláthatóan rengeteg vitát generál majd, de egy dologgal valószínűleg mindenki egyetért: ha elfogadják és végrehajtják, megnyitja az utat a fosszilis energiahordozókra épülő gazdasági modellről egy fenntartható, alacsony, vagy hosszabb távon zéró üvegházhatású gázkibocsátású gazdaságra való átállás előtt. És ennek kivétel nélkül szinte valamennyi gazdasági szektorra és szereplőre és a háztartásokra, a társadalom egész életmódjára hatása lesz.

A szerdán bemutatott csomag aprópénzre váltja azt a legmagasabb szinten született politikai megállapodást, amely a korábbi 40% helyett legalább 55%-os CO2-kibocsátáscsökkentést irányoz elő az EU egészében az 1990-es szinthez képest 2030-ig. A jelentős kiigazítást a néhány éve Párizsban kötött globális klímaegyezményben az EU által vállaltak végrehajtása teszi szükségessé. Mint ismeretes, az egyezmény 1,5 százalékon maximálta a globális hőmérsékletemelkedés mértékét az iparosodás előtti időkhöz képest. 

Az EU a klímatörvénybe, tehát jogszabályba is foglalt legalább 55%-os célt három erőfeszítés együtthatójaként próbálja elérni. Először is a jelenlegi formájában az uniós üvegházhatású gázkibocsátás 40%-át lefedő európai emisszió-kereskedelmi rendszer (ETA) megreformálásával és kiszélesítésével egyfelől a tengerhajózásra (a légiközlekedésnél pedig felgyorsítva a folyamatot, másfelől a közúti közlekedésre és az épületek energiahatékonyságára.

Másodszor a szabályozói keretek módosítása révén. Ezek közé tartozik a megújuló energiák végfelhasználási részarányára vonatkozó 32,5%-os cél 40%-ra való felemelése, az energiahatékonysági cél felemelése 32%-ról, az ETS-en kívül eső és a kibocsátás 60%-ért felelős gazdasági szektorok esetében (közlekedés, épületek, hulladékgazdálkodás, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás) az uniós cél 29%-ról 40%-ra való felemelése és ezzel párhuzamosan a tagállamoktól elvárt erőfeszítések megnövelése, a földhasználatra vonatkozó szabályok felülvizsgálata, új erdőgazdálkodási stratégia, a gépjárművekre és tehergépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási határértékek további szigorítása (2035 után nem lehetne belső égésű motorokkal autókat gyártani), a nem fosszilis üzemanyagok infrastruktúrájára vonatkozó új rendelkezések és egyéb, a légiközlekedésnél és a tengerhajózásnál használatos üzemanyagok sztenderdjeinek felülvizsgálata.

Végezetül a harmadik építési terület, a 20 éve hatályban lévő energiaadózási irányelv átalakítása úgy, hogy a felhasznált üzemanyag mennyisége helyett az üzemanyag energiatartalmát adóztassák meg, kedvezőbb helyzetbe hozva és olcsóbbá téve a bioüzemanyagokat. 

A javaslatcsomag része az EU-n kívüli országokból származó magas széndioxid-kibocsátású importtermékekre kivetendő illeték, egyfajta importadó, amely a Bizottság állítása szerint határozottan környezetvédelmi és nem elsősorban bevételgyarapító célokat szolgál, és egyszerre próbálja akadályozni a szennyezőbb technológiával készült termékek behozatalát és azt, hogy az emiatt versenyhátrányba kerülő európai ipar az EU-n kívülre telepítse a termelést (szénszivárgás). A CBAM-et csak az acél, alumínium, cement, villamos áram és a fertőtlenítők behozatalára alkalmazzák majd, vagyis azoknál a termékeknél, amelyek esetében a legnagyobb mértékű a kibocsátás és ahol a legnagyobb a szénszivárgás veszélye. Az illetéket – amely az ETS-rendszeren belül a kibocsátási egységek piaci árát tükrözi majd – cégekre és nem országokra fogják majd kivetni, de azt is csak 2026 január 1-től. 

A javaslatcsomag nagy hangsúlyt helyez a zöld forradalom szociális oldalára, a szükségszerűen megugró költségek és árak ellensúlyozására egyrészt az alacsonyabb GDP-vel rendelkező országok, illetve mindenhol az alacsony jövedelemszintű és/vagy energiaszegénynek számító háztartások körében. 

Az előbbi céljából az ETS-kvóták aukciós bevételeinek egy részét visszaforgató két alap továbbra is elérhető lesz. Az innovációs alap összege a jelenlegi 450 millió euróról 650 millió euróra emelkedik majd (50 millió a meglévő ETS-ből, további 150 millió a közúti közlekedés és az épületek számára létrehozandó új ETS bevételeinek egy részéből). 

A modernizációs alap marad a teljes ETS aukciós bevételek 2 százaléka, de úgy, hogy 2 és fél százalékos kiegészítésre lesz lehetőség, amelynek elosztása során 65%-ban a tagállamok egy főre jutó GDP-jét veszik majd figyelembe (az „új” tagállamokon kívül Portugália és Görögország férhet majd hozzá ehhez). 

A villany- és energiaszámlájuk kifizetésével bajlódó és általában szegényebb háztartások kompenzálására a Bizottság egy vadonatúj pénzügyi alap, az ún. Szociális Klíma Alap (SZKA) létrehozását javasolja. Ebből hét év alatt 72,5 milliárd eurót fordíthatnak majd a tagállamok konkrét tervek benyújtásához kötve az elektromos autók kedvező áron történő megvásárlására, vagy a háztartási rezsiköltségek elviselhetőbbé tételére. Az alap forrásainak 25%-át az uniós költségvetés bocsátja majd rendelkezésre az ETS aukciós bevételeiből, a fennmaradó 75% továbbra is a tagállamok költségvetésébe folyik majd be, de ezzel el kell majd számolniuk. 

Magyar szempontból még fontos eleme a csomagnak az egyes tagállamok ETS-szektorokon kívüli kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseinek megosztásáról szóló rendelet új, 55%-os ambícióhoz való hozzáigazítása. Itt a korábbi jogszabály uniós szinten 29%-os kibocsátáscsökkentést írt elő a 2005-ös szinthez képest. Ezt a célt az új rendelet-tervezet most 40%-ra felemeli, aminek minden egyes tagállam számára is következményei lesznek.

Magyarország esetében az eddigi 7%-os cél (2030-ra tehát az ETS-en kívüli szektorokban ennyivel kellene csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2005-höz képest) 18,7 százalékra nőne a javaslat értelmében. Ennél csak öt tagállamnál alacsonyabb a cél. Ezek: Bulgária, Románia, Horvátország, Lettország és Lengyelország. Bulgáriánál a korábbi, 40%-os forgatókönyv még 0 százalékos csökkentést tartalmazott, de ez most egyszeriben 10%-ra nőne. Öt olyan tagállam is van egyébként (Svédország, Finnország, Dánia, Luxemburg és Németország), amelynek 50%-kal kellene lefaragnia a kibocsátásból 2030-ig. 

A változó számoknál a Bizottság az egy főre eső GDP mellett bevallottan jobban figyelembe vette a költséghatékonyság szempontját is, amely hagyományosan a fejlettebb országoknak kedvez. 

„A szénnek árat szabunk, a szénkibocsátás csökkentését (dekarbonizációt) pedig jutalmazzuk” – foglalta össze Frans Timmermans, az európai klímapolitikáért és az európai zöld megállapodásért felelős alelnök a javaslatcsomag lényegét.