Az EU-Bíróság főtanácsnoka nem látja jogi akadályát a jogállami féknek

Brüsszel, 2021. december 2.

Az Európai Bíróság főtanácsnoka a jogállami feltételrendszerről szóló rendelet ellen benyújtott magyar és lengyel kereset elutasítását javasolja a taláros testületnek azon az alapon, hogy az új eszköz meglátása szerint megfelelő jogalapon nyugszik, összeegyeztethető az EU-Szerződés 7-ik cikkével és tiszteletben tartja a jogbiztonság elvét.

Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok csütörtökön közzétett indítványában azt javasolja az EU Bíróságának, hogy utasítsa el a magyar és a lengyel kormány által az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer (jogállami fék) ellen benyújtott keresetet.

Az Európai Bíróság információink szerint nagy valószínűséggel 2022 elején, januárban vagy februárban hozza meg az ítéletét, amely csak nagyon ritkák tér el a főtanácsnoki véleménytől. A kérdéses ügyben, amelyben az alperes uniós intézményekhez nyolc uniós tagállam is csatlakozott, a Bíróság teljes ülésen, azaz mind a 27 bíró részvételével dönt majd, és közülük legalább 14 elutasító, vagy támogató álláspontja szükséges az ítélethez.

A luxembourgi székhelyű bíróság főtanácsnoka csütörtökön közzétett indítványában mind a három ponton elutasította a magyar érvelést, amely a nem megfelelő jogalap hiánya, az új mechanizmusnak a 7-ik cikk szerinti eljárással való összeegyeztethetetlensége és a jogszabály fogalmi pontatlanságaival kapcsolatos jogbiztonság hiánya miatt támadta az esetlegesen pénzügyi szankciókat is maga után vonó új eszközt.

A 2020. december 16-án elfogadott rendelet a jogállamiság elveinek tagállamokban történő megsértése esetén az uniós költségvetés védelmére szolgáló feltételrendszert vezet be és egy többlépcsős eljárás végén lehetőséget ad az EU-költségvetésből folyósítandó kifizetések és programok befagyasztására.

Ami a jogalapra vonatkozó kifogást illeti, Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a rendelet célja egy sajátos mechanizmus létrehozása az uniós költségvetés megfelelő végrehajtásának biztosítására abban az esetben, ha egy tagállam oly módon sérti meg a jogállamiság elveit, hogy azzal veszélyezteti az uniós alapok hatékony és eredményes kezelését, vagy az Unió pénzügyi érdekeit. Rámutat, hogy a rendelet a jogállamiságot nem egy, az EUSZ 7. cikkben szereplőhöz hasonló szankcionáló mechanizmus útján törekszik megvédeni, hanem egy pénzügyi feltételrendszer-eszközt hoz létre ezen uniós érték védelmére.

A főtanácsnok aláhúzza, hogy a jogállamiság elveinek tiszteletben tartása alapvető fontosságú lehet az államháztartás megfelelő működése és az uniós költségvetés megfelelő végrehajtása szempontjából.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a rendelet „kellően közvetlen kapcsolatot” követel meg a jogállamiság megsértése és a költségvetés végrehajtása között, ily módon azt nem a jogállamiság valamennyi megsértésére kell alkalmazni, hanem csak azokra, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az uniós költségvetés végrehajtásával.

A főtanácsnok szerint mind a rendelet célja, mind pedig annak tartalma azt bizonyítja, hogy e rendelet az EUMSZ 322. cikk (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett költségvetési szabály, következésképpen az említett cikk megfelelő jogalapnak minősül e rendelet elfogadásához.

Ami a 7-ik cikkel történő összeegyeztethetőséget illeti, Campos Sánchez-Bordona szerint az EUSZ 7. cikk nem akadályozza meg azt, hogy az e rendelkezés szerintin kívüli, más eszközökkel gondoskodjanak a jogállamiság védelméről, feltéve, hogy azok alapvető jellemzői eltérnek az e cikkben biztosított védelem eszközeinek alapvető jellemzőitől.

Hangsúlyozza, hogy míg a 7. cikk az intézkedések elfogadását annak megállapításától teszi függővé, hogy valamely tagállam súlyosan és tartósan megsértette az uniós értékeket, a rendelet csak a jogállamiság elveinek egy tagállam általi olyan megsértésére vonatkozik, amely közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek kockázata komolyan fennáll.

A főtanácsnok szerint a rendelet mechanizmusa az uniós jog különböző területein meglévő, más pénzügyi feltételrendszer-eszközökhöz és költségvetési végrehajtási eszközökhöz hasonlít, nem pedig az EUSZ 7. cikkben előírt eszközhöz. Ezenfelül, a rendelettől eltérően az EUSZ 7. cikk azt követeli meg, hogy az uniós értékek bármelyikét, és nem csak a jogállamiság értékét sértsék meg súlyosan és tartósan. Mindezért a főtanácsnok úgy véli, hogy a rendelet összeegyeztethető az EUSZ 7. cikkel.

Ami pedig a jogbiztonságot érintő kifogásra vonatkozik, a főtanácsnok szerint, jóllehet a jogállamiságnak mint uniós értéknek a fogalma tág, az uniós jogalkotó jogosult annak pontosítására egy olyan sajátos jogterület vonatkozásában, mint a költségvetés végrehajtásának területe, egy pénzügyi feltételrendszer-mechanizmus létrehozása céljából. A főtanácsnok e tekintetben arra emlékeztet, hogy a rendelet hét olyan jogelvet sorol fel, amelyeket az EUSZ 2. cikkben rögzített egyéb uniós értékekre és elvekre figyelemmel kell értelmezni.

Ezenfelül – mutat rá a főtanácsnok - a rendelet 3 cikke olyan valószínűsítő körülményeket részletez, amelyek a jogállamiság elveinek megsértésére engednek következtetni, 4. cikkének (2) bekezdése pedig egy példálózó felsorolást tartalmaz azokról az tényezőkről, amelyek a jogállamiság elveinek megsértéséhez vezethetnek.

Mindkét tényező - így a főtanácsnok - a jogalkotó arra irányuló erőfeszítését tükrözi, hogy elősegítse a jogállamiság elveinek alkalmazását és növelje a jogbiztonságot.

Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok szerint a jogállamiság fent említett elvekre történő hivatkozás útján való jellemzése eleget tesz a jogbiztonság elve által támasztott, az egyértelműség, a pontosság és az előreláthatóság minimális követelményeinek. „A tagállamok ugyanis kellő szintű ismeretekkel rendelkeznek az ezekből eredő kötelezettségekről, annál is inkább, mivel azok többségét a Bíróság ítélkezési gyakorlata dolgozta ki.