A tisztújítás után marad a status quo az elnökét gyászóló Európai Parlamentben

Az Európai Parlament keddre virradóra 65 évesen súlyos betegségben elhunyt elnökét pártállástól függetlenül megbecsülés övezte az intézményben. Az első méltatások többsége David Sassolinak elsősorban a demokrácia, az emberi jogok és az egységes Európa melletti következetes kiállását és emberségét emelik ki. 

Bár a korábbi hírlapíró és televíziós újságíró egészsége állítólag a koronavírus szövődményeként már nyár óta megrendült, novemberben még úgy nézett ki, hogy az EP második legerősebb pártcsaládja, a Szocialisták és Demokraták a két és fél éve a fősodorhoz tartozó pártok közötti megállapodást figyelmen kívül hagyva az 5 éves parlamenti ciklus második félidejére is őt jelöli a képviselőtestület élére. Parlamenti források szerint azonban decemberre világossá vált, hogy David Sassoli ambíciói nem reálisak, nem csak egészségi állapotának romlása miatt, hanem azért is, mert a királycsináló szerepébe került, Emmanuel Macron, francia köztársasági elnökhöz közelálló liberális Renew a két és fél évvel ezelőtti politikai alku tiszteletben tartása és így a ciklus második félidejére egy néppárti EP-elnök megválasztása mellett tette le a voksot. 

Úgy tudjuk, a Renew többek között azt kérte cserébe Metsolától, hogy EP-elnökként határozottan képviselje majd a jogállami feltételrendszert és a szexuális kisebbségek ügyét. 

A parlamenti aritmetika alapján a szocialisták így elvesztették a reális esélyt az elnöki poszt megtartására, jóllehet az annak megőrzése mellett szóló legfőbb érvük végig az volt, hogy az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank után így már három nagy európai intézmény kerülne néppárti irányítás alá, miközben nekik a spanyol Josep Borrell révén be kell érniük a kül- és biztonságpolitikai főképviselő jóval kevésbé befolyásos posztjával. (Az Európai Tanács élén a liberális Charles Michel áll, akinek az utódlása, valószínűleg mandátumának újabb két és fél évre történő meghosszabbítása, májusban lesz napirenden). 

És bár külön jelöltet nem állítanak, a szocialisták két feltételt támasztottak az Európai Néppárt jelöltjének, a máltai Roberta Metsolának a megszavazásához a jövő héten, amikor az Európai Parlament Strasbourgban megválasztja David Sassoli utódját. Az egyik, hogy a párt legyen felülreprezentálva a parlamenti alelnökök között. A 14 parlamenti alelnök közül 5-öt adnak majd a szocialisták, de nincs közöttük Dobrev Klára, az eddigi magyar alelnök, aki visszavonta jelölését. A másik, hogy egy, szociáldemokrata politikai háttérrel rendelkező tisztviselő váltsa az Európai Parlament befolyásos főtitkári tisztségében a német néppárti Klaus Wellét, aki 2009 óta áll a parlamenti közigazgatás élén és tevékenysége erősen rányomta bélyegét az EP működésére. 

A német kereszténydemokrata, akit az intézmény falai között „a Sötétség Hercegének” is neveznek, fontos szerepet játszott az EP európai hatalmi háromszögben való térnyerésében és erőcentrummá válásában a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben. Ehhez a tényleges tartalom mellett szimbolikus elemek is társultak. Eredetileg neki tulajdonítják azt az ötletet, hogy a Bizottság (kvázi a „végrehajtó hatalom”) elnöke amerikai mintára évértékelő programbeszédet tartson a „törvényhozás”, azaz az EP előtt. Parlamenti megfigyelők szerint ugyanakkor Klaus a színfalak mögötti átláthatatlan tevékenységével, ellentmondásos káderpolitikájával és főleg a Covid19-járvány alatt az intézmény működésére vonatkozó ellentmondásos szabályokkal sokak ellenszenvét kihívta maga ellen, míg mások a modernizáció hiányát róják fel neki.

A Politico még decemberben arról írt, hogy a szocialisták Welle jelenlegi helyettesét, Markus Winklert, Martin Schulz korábbi szociáldemokrata frakcióvezető és parlamenti elnök egykori kabinetfőnökét szeretnék látni a poszton. 

Egyelőre tehát nem tudni, hogy a szocialisták támogatásuk fejében a végsőkig kitartanak-e majd a két feltételük mellett, de ha elérnék az elmozdíthatatlannak tartott Klaus Welle lecserélését, az házon belüli megfigyelők szerint jelentős változásokat eredményezhet a nagyjából 7 ezer főt számláló parlamenti közigazgatás működésében. Más, nevük mellőzését kérő források ugyanakkor úgy tudják, hogy Welle elmozdítása „már nem téma”, mert a főtitkárnak sikerült megszilárdítania a pozícióját. 

Ami viszont a lényeget illeti, – miként egy parlamenti forrásunk fogalmazott – „politikai oldalon tulajdonképpen minden le van zongorázva”. Ez azt jelenti, hogy az egyébként a baloldalon is népszerűnek és elfogadottnak látszó máltai Roberta Metsola elnökké választása jövő szerdán csupán formalitásnak tűnik.

Bár Metsolának három kihívója is van, valószínűleg egyikük sem zavar majd sok vizet a szavazás során. Az eurószkeptikus jobboldali, 63 tagot számláló Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) a viszonylag ismeretlen lengyel kormánypárti Kosma Zotowskit, míg a 39 képviselőt számláló Baloldal, a spanyol Podemoshoz tartozó Sira Regot jelölték az ötéves ciklus hátralevő részére az EP élére. Kedden eddigi utolsóként az európai zöldek is saját jelölt elindításáról döntöttek a svéd Alice Kuhnke személyében. 

Az erőviszonyok ismeretében valóságos csoda lenne, ha bármelyikük is képes lenne útját állni a korábban egyébként az állampolgári jogi szakbizottságban (LIBE) is megforduló és az EPP-n belül a Fidesszel szemben is inkább kritikus képviselőnőnek. A szabályok értelmében, ha nem is sikerülne első és második körben új elnököt választani, a következő körökben már a jelenlévő képvislelők voksainak egyszerű többsége is elég, ahogy az 2017-ben az olasz néppárti Antonio Tajani megválasztásakor is volt. A romló járványhelyzet ellenére csak azok a képviselők szavazhatnak majd, akik személyesen is elutaznak a jövő heti plenárisra Strasbourgba. 

Mivel a zömében eurószkeptikus és radikális jobboldali pártok erőfeszítése egy új, a jelenleginél erősebb frakció létrehozására egyelőre elbukott, új pártcsoport híján a félidős tisztújítás után megfigyelők szerint lényegében fennmarad az eddigi status quo az EP-n belül. Ez azt jelenti, hogy előreláthatóan nem lesz szükség a szakbizottsági elnöki, alelnöki és egyéb posztok újraelosztására a parlamenti frakciók között, vagyis minden párt megőrizheti a jelenlegi kulcspozícióit. 

Ez nem zár ki eleve bizonyos személyi változásokat a szakbizottságok élén, de ennek eldöntése az egyes frakciókon belüli megállapodások függvénye lesz. Mindez azt vetíti előre, hogy az utóbbi idők egyik legsimább félidős tisztújítása elé néz az Európai Parlament, garanciát jelentve az eddigi integrációpárti többségi politikai irányvonal folytatására. 

Ha az állandó és ad hoc bizottságok élén nem is, a tagságukban lesznek majd bizonyos változások, erről jelenleg is folynak az egyeztetések a frakciók között, mielőtt az EP legfőbb döntéshozó testülete, az Elnökök Konferenciája csütörtökön ki nem mondja az utolsó szót. 

A parlamenti bizottságok összetételében történő változtatások mozgatórugója a ciklus eleje óta az egyes frakciók taglétszámában bekövetkezett változás, amelynek nyomán, ahogy az az Európai Néppárt esetében a Fidesz távozása után is történt, túlreprezentált lehet egy-egy frakció. Az EPP az utóbbi időben kialakult gyakorlat szerint szakbizottsági helyek feladása helyett inkább a szakbizottságok létszámának kibővítését preferálja az arányosítást, amit a bonyolult d’Hondt-elv szerinti számítás ír elő. 

Ez a lapok részleges újraelosztása során kapukat nyit a jelenleg a függetlenek között ülő fideszes képviselőknek is, akik az EPP-ből való távozás óta elveszítették állandó szakbizottsági tagságukat, csak öt főtagot delegálhattak speciális, de időhöz kötött mandátummal rendelkező parlamenti bizottságokba, mint amilyen például a mesterséges intelligenciával foglalkozó grémium. 

A jövő héten elfogadandó új leosztásban a 12 magyar kormánypárti képviselő valószínűleg visszakapja a szakbizottsági főtagságot és bizonyos szakbizottságokban a póttagságot is, továbbá újra küldhetnek majd képviselőket az EU és harmadik országok közötti interparlamentáris delegációkba, amelyek különösen a két határon túli képviselő (Bochkor Andrea és Deli Andor) számára fontosak. Általánosságban tehát elmondható, hogy ha a nagy jobboldali frakció megalakulásával együttjáró előnyöktől le is maradtak, a Fidesz képviselői kedvezőbb helyzetből vághatnak majd neki a ciklus második felének, mint amilyenben az EPP-ből való kilépés óta voltak.