Search
Close

Az igazságügyi biztos szerint a Bizottságot nem befolyásolja a magyar választás

Brüsszel, 2022. február 17.
Az Európai Bizottság semmilyen speciális eseménytől, így az április 3-i magyar parlamenti választástól sem teszi függővé a jogállami feltételrendszerre vonatkozó hivatalos eljárás megindítását – hangsúlyozta az EU-Monitornak és néhány más európai lapnak adott interjúban Didier Reynders, az EU igazságügyi biztosa, aki szerint a bírósági ítélet előreláthatóan szükségessé teszi a rendelet alkalmazásáról szóló iránymutatások bizonyos kiigazítását.

Az EU igazságügyi biztosa az EU-Monitornak és néhány más európai lapnak adott nyilatkozatában nem mondott hozzávetőleges időpontot az Európai Bíróság által szerdán megerősített jogállami feltételrendszerre vonatkozó hivatalos eljárás megindítására, és azt sem közölte, hogy hány ország ellen készül bevetni a Bizottság a jogállami eszköztárának legújabb összetevőjét. Didier Reynders lapunk kérdésére válaszolva azt ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy az Európai Bizottság – szerinte – minden speciális eseménytől, így a magyar parlamenti választás időpontjától is függetlenül fogja meghozni döntését az eljárás megindításáról. 

„Nincs összefüggés a rendelet alkalmazása és a politikai helyzet között” – szögezte le az igazságügyi biztos a bírósági ítélet másnapján lapunknak arra a kérdésére, hogy az Európai Bizottság be merne-e vállalni egy ilyen döntést, felvállalva annak kockázatát, hogy Budapesten esetleg a választásokba való beavatkozásnak tekintenék azt. „Az egyedüli dolog, ami számít, hogy fennállnak-e az eljárás megindításának a feltételei. Nem zárok ki semmit, így azt sem, hogy ha a helyzet indokolja, akkor a választás előtt, vagy után lépjünk” – tette hozzá.

Didier Reynders azt még egy korábbi interjúban elmondta, hogy az eljárás időigényességéből következően az április 3-ra kitűzött parlamenti választások előtt irreális lenne bármilyen pénzügyi szankcióról beszélni. Az alapesetben 6-8 hónapig elhúzódó eljárás esetleges megindítását azonban elméletileg nem zárta ki még a szavazást megelőzően. 

Magyarország és Lengyelország az a két tagállam, ahol a Bizottság olyan problémákat lát, melyek indokolhatják a hivatalos eljárás megindítását. Ennek jeleként a testület novemberben a hivatalos eljárás keretein kívül mindkét tagállamnak adminisztratív levelet küldött, Magyarország esetében 20 kérdéssel, amelyekre adott válaszokat jelenleg is tanulmányozzák Brüsszelben. 

Reynders szerint az EU Bíróságának ítélete jogi bizonyosságot teremt és a Bizottság folytathatja a megkezdett munkát. „Egyértelműen eltökéltek vagyunk amellett, hogy ne veszítsünk időt” – reagált a biztos EP-képviselők szórványos kritikáira, melyek időhúzással vádolták meg a testületet. Az Európai Bizottság belga tagja elmondta, hogy mostantól alapvetően két tényező határozza meg a további lépéseket és azok időzítését is. A két ország válaszlevelei, amelyeket jelenleg is tanulmányoznak a bizottsági szolgálatok. A másik pedig azoknak az iránymutatásoknak a bírósági ítélettel összhangban történő véglegesítése, amelyek a feltételességi rendelet gyakorlati alkalmazásáról szólnak. 

Az igazságügyi biztos elmondta, hogy az Európai Bíróság ítéletében világosan meghatározta, hogy milyen korlátok mellett nyílik lehetőség a jogállami féknek is nevezett mechanizmus aktiválására. Világossá tette, hogy nem elég általában aggodalmakat táplálni a jogállami elvek érvényesülésével kapcsolatban, de rá kell mutatni a konkrét összefüggésre a jogállami mulasztás és az uniós pénzügyi érdekek sérülése vagy annak veszélye között. Reynders ezért az első benyomások alapján valószínűsítette, hogy a még tavaly nyáron első változatban elkészített és az uniós intézményeknek is bemutatott iránymutatásokat ki kell valamelyest igazítani a Bíróság ítéletének fényében. 

Ha ez nem történik meg, vagy nem úgy, ahogy azt az Európai Bíróság előírta, akkor a biztos szerint a Bizottság egy esetleges későbbi perben az elmarasztalását kockáztatná. Brüsszelnek elmondása szerint ezért és a tanácsi minősített többség megszerzése érdekében is fokozottan ügyelnie kell arra, hogy majdani javaslata száz százalékig biztos és sziklaszilárdságú legyen. 

Reynders nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon a magyar vagy a lengyel dosszié összeállításával lesz-e könnyebb dolga a Bizottságnak. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy Lengyelország esetében kezdettől fogva alapvetően (noha nem kizárólag) egy kérdés, az igazságszolgáltatás függetlensége körül zajlik a vita, míg Magyarországnál a 7-ik cikk szerinti eljárás elindító Európai Parlament többrétű, szélesebb problémákat tárt fel. A biztos arra is emlékeztetett, hogy a magyar kormánynak küldött adminisztratív levélben központi kérdés a Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) való együttműködés. 

Az igazságügyi biztos finoman megkérdőjelezte a magyar igazságügyi miniszternek azt az állítását, hogy a Bíróság a magyar gyermekvédelmi törvénnyel szembeni ellenérzései miatt utasította el a magyar keresetet. „Nem vagyok biztos abban, hogy összefüggés lenne ez és az Unió pénzügyi érdekeinek a védelme között” – mondta. Reynders megjegyezte, hogy amikor tavaly novemberben Budapesten járt, akkor nagy hatást tett rá az, hogy a kormányzat milyen bizalommal viseltetik az Európai Bíróság iránt. „Ha nem így lett volna, nem fordultak volna Luxembourghoz az általános feltételrendszer ügyében. Most pedig bizalomhiányt látok” – tette hozzá az EU igazságügyi biztosa.