Kötelező gáztárolási minimumot javasol és közös gázbeszerzést sugall Brüsszel

A tagállami gáztárolók minimálisan kötelező szintjének biztosítását, az EU területén lévő valamennyi földalatti gáztároló kötelező tanúsítását és a gáztárolóval nem rendelkező tagállamok számára más országok gáztárolóihoz való hozzáférés biztosítását javasolja az Európai Bizottság egy szerdán bemutatott jogszabály-tervezetben, amely az európai energiaellátás biztonságát hivatott erősíteni. 

A testület egy ezzel párhuzamosan bemutatott közleményben különböző opciókat vázol fel a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedésekkel lennének képesek rövid távon leszorítani a magas gáz- és villamos energia árakat. Az egyik formabontó opció, amelyet Brüsszel a tagállamoknak megfontolásra ajánl, a közös vakcinabeszerzéshez hasonló módon történő közös gázbeszerzés egy erre a célra létrehozandó munkacsoporton keresztül. 

A friss jogszabályi javaslat értelmében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy 2022. november 1-ig legalább 80%-os feltöltöttségi szinten legyenek a gáztárolók, a rákövetkező években pedig elérjék a 90%-os feltöltöttséget a téli fűtési szezon kezdetére. Az EU-ban jelenleg 160 föld alatti gáztárolót tartanak nyilván a 27-ből 20 tagállamban, összesen 100 milliárd köbméternyi kapacitással. Csak Magyarországon öt, egy állami tulajdonú stratégiai és négy kereskedelmi célú földgáztároló működik. 

Az EU a gázárrobbanás és a geopolitikai feszültségek miatt a szokásosnál jóval alacsonyabb, 60%-os feltöltöttségi szinttel futott neki a télnek, amely szerencsére az átlagnál enyhébbnek bizonyult, így sikerült elkerülni a gázellátási nehézségeket. Az orosz Gazprom tulajdonában lévő tárolók (ezek jellemzően Ausztriában, Németországban, Hollandiában és Csehországban vannak) ugyanakkor mindössze 16%-os szintig voltak feltöltve, mint azóta kiderült ez is része volt az orosz háborús készülődésnek. 

Annak érdekében, hogy az üzemeltetőket a rendkívül magas gázárak ellenére érdekeltté tegyék a földalatti tárolók feltöltésében, a javaslat értelmében tagállamok különböző ösztönzőket vethetnek be, ideértve a kompenzációt, vagy a be- és kilépési díjak eltörlését. 

A Bizottság ugyanakkor nyilván a Gazprom példáján okulva arról is gondoskodni kíván, hogy harmadik országok politikai céljai ne áshassák alá a földgáztárolókon keresztül az EU energiaellátásának biztonságát. A javaslat ennek érdekében az összes földgáztároló működését egy előzetes tanúsítási eljárástól tenné függővé, akár megtagadva az engedély megadását egy bizonyos méret fölött olyan létesítményeknek, amelyeknél a feltöltöttségi szint jelentősen elmarad a korábbi évek átlagától. Szankcióként az ilyenfajta mulasztáson ért cégeket tulajdonrészük eladására is kötelezhetnék. 

A tanúsítási folyamatra a nagyobb kapacitású létesítményeknél a jogszabály hatályba lépésétől számított 100 napon belül, a többiek esetében 18 hónapon belül kellene sort keríteni. 

A javaslat általában véve a tagállamokra bízza azt, hogy milyen konkrét eszközökkel szereznek érvényt a jogszabályban rögzített céloknak. 

A javaslat szolidaritási téren is tovább lép az eddigiekhez képest, amikor lehetőséget adna kétoldalú megállapodásokon és más formákon keresztül arra, hogy a földgáztárolóval nem rendelkező országok egy partner gáztárolóit használhassák, természetesen megfelelő ellentételezés fejében. A szabályok szerint a földgáztárolóban lévő gáz legalább 15%-át a védett fogyasztók számára kell fenntartani. 

A Bizottság egy közleményben (tehát nem jogalkotási javaslatban) különböző opciókat helyezett az asztalra, amelyekkel a tagállamok különféle piaci beavatkozások révén mérsékelhetik az égbe szökő földgáz- és a villamos energia árakat. A földgáz ára 12 hónap alatt átlagosan 65%-kal, a villamos áramé pedig 30%-kal emelkedett az EU-ban.

A földgázt illetően a legfigyelemreméltóbb opció, amelyet a Bizottság a tagállamoknak megfontolásra ajánl, az EU gyakorlatában először és a közös vakcinavásárláshoz hasonló modell alapján megnyitná az utat a közös gázbeszerzés előtt egy, az Euróai Bizottság által irányított munkacsoport révén, amelynek igazgatótanácsában a tagállamok képviselői is helyet foglalnának. A közös gázvásárlás lehetőségét önkéntes alapon és tagállamok között a Bizottság tavaly decemberben a gázirányelv módosításában már javasolta. 

A tagállami kereslet egybegyűjtésével a munkacsoport lehetővé tenné és megerősítené az EU nemzetközi hozzáférését az LNG és a földgáz szállítóihoz, „kedvező árú LNG és földgázimportot bebiztosítva a következő tél előtt”. A közlemény arra is kitér, hogy az LNG, a földgáz és a hidrogén szállítókkal kötendő partnerségek a Földközi-tenger környékét, az afrikai partnereket, valamint a Közel-Keletet és az USA-t érintenék. 

A lehetséges ármérséklő intézkedések között említi a villamos energia esetében a  Bizottság az úgynevezett aggregátor modellt (nagykereskedelem), amelyben egy ezzel a feladattal megbízott szereplő szerezné be kedvező árfeltételek mellett a villamos energiát és a piaci ár alatt adná azt tovább bizonyos fogyasztóknak, lényegében szubvencionálva az alacsonyabb kisker és a magasabb nagyker árak közötti rést. 

Egy további opció lehet a nagykereskedelmi árampiac működésébe való közvetlen beavatkozás. Ez történhet a fosszilis alapú áramtermelők pénzügyi kompenzálásával a rendkívül magas üzemanyagárak egy részéért annak érdekében, hogy csökkentsék az árajánlatukat a nagykereskedelmi piacon. Vagy lehetőség van a villamos energia árának közvetlen maximalizálására (ársapka) a nagykereskedelmi piacon egy referenciaérték (felső határ) meghatározásával, majd az ez és a felkínált ár közötti különbség kiegyenlítésével. 

A testület hangsúlyozza, hogy nincs egyetlen csodaszer vagy könnyű válasz a magas villamos energia árakra, mert az egyes tagállamok helyzete nagyon különbözik. Bizonyos opciók csak különleges nemzeti kontextusban működnek, egyes beavatkozások pedig az uniós jogszabályok módosítását feltételezik. De, valamennyi mellett vannak pro- és kontra érvek. 

A gázpiacon a nagykereskedelmi ár fixálása például alacsonyabb villamos energia árakat eredményezne, de hogyan lehetne ilyen ársapkát a külső szállítókra? – teszi fel a kérdést a Bizottság.