A tagállamok kétharmada tett fel kérdéseket a magyar meghallgatáson

Meglehetősen hosszúra, több mint két és fél órára nyúlt hétfőn Magyarország negyedik meghallgatása a még 2018 szeptemberében indult 7-ik cikk szerinti eljárás keretében, amelynek tétje annak megállapítása, hogy – miként azt a startgombot megnyomó parlamenti (Sargentini) jelentés állította -, Magyarországon valóban fennáll-e az uniós alapértékek súlyos és folytatólagos megsértésének a kockázata.

Közel négy év elmúltával a folyamat még mindig csak a negyedik meghallgatásnál tart, és sokat elárul az eddigiek hatékonyságáról az ülésen a kormányalakítás miatt hiányzó franciákat helyettesítő cseh Európa-ügyi miniszternek az a sajtótájékoztatón elhangzott rövid értékelése, miszerint „ezúttal a vitának legalább egy része emlékeztetett a párbeszédre, ez az, ami egy kicsit optimistábbá tesz”. 

Mikulás Bek arra célzott, hogy a korábbi hasonló eseményeket jellemző hosszú monológok helyett ezúttal pergőbb ritmusú és interaktívabb volt a meghallgatás. A lengyelek ellen folyó eljárást is beleértve még nem fordult elő az, hogy forrásaink szerint 18 ország, vagyis az uniós tagok kétharmada szólt volna hozzá a jogállami vitához, vagy tett fel kérdéseket úgy, hogy a mindig aktív franciák és az őket helyettesítő csehek tisztüknél fogva nem kérdezhettek. 

Az előzetesen egyeztetett forgatókönyv szerint a meghallgatás Varga Judit, igazságügyi miniszter 20 perces bevezetőjével kezdődött, amelyet követően 10 percben a Bizottság képviselői fejtették ki a véleményüket. Ezt követően minden tagállam 2-2 percben tehette fel a kérdéseit, az ismétlések elkerülése végett előre egyeztetett módon. Magyarország képviselőjének pedig 10 perc állt a rendelkezésére, hogy válaszoljon a kérdésekre. 

A meghallgatás konklúziók nélkül ért véget, de Didier Reynders, igazságügyi biztos szerint aligha lehet kérdéses, hogy az eljárásnak folytatódnia kell, további meghallgatásokkal. „Nem számolhatok be Önöknek pozitívabb fejleményekről” – értékelte a meghallgatást a biztos, aki a szokásos ügyek mellett olyan aktuális és potenciálisan aggodalomra okot adó kérdéseket is behozott a vitába, mint a magyar kormány 10-ik alkotmánymódosítási terve a veszélyhelyzet jelenleginél több apropóból (például, ha a szomszédban háború dúl) történő bevezetésére, vagy a kémszoftverek magyar hatóságok által történt alkalmazása. 

A kérdések többsége a már ismert témákat feszegette, így a választási törvényt, az EBESZ előzetes véleményét az áprilisi választásról, a médiapluralizmus helyzetét, a Klubrádió frekvenciájának ügyét, az LGBTQI-közösség jogait és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Úgy tudjuk, hogy Varga Judit minden kollégái által jelzett problémát cáfolni igyekezett, hol arra hivatkozva, hogy azokat a megfelelő procedúrák során már megoldották, hol hasonló példákat hozva fel más országok gyakorlatából, hol pedig arra hivatkozva, hogy a magyar választópolgárok április 3-i döntése a kormány politikája melletti kiállást jelenti. 

A vita szemtanúk szerint mindvégig konstruktív légkörben zajlott és minden konfrontatív hangnemtől mentes volt. 

Miután a négy éve tartó eljárás eddig láthatóan nem hozott semmiféle elmozdulást, és mindenki hajtogatja a magáét, lapunk megkérdezte a cseh minisztert és az uniós biztost az ülés után, hogy nem jött-e el az idő a lépésváltásra, és egy, az eljárás végét közelebb hozó „exit stratégia” kidolgozására? Mikulás Bek, cseh EU-ügyi miniszter úgy vélte, hogy Csehország a következő félévben vitát szeretne nyitni a folytatásról, és egyértelműen szükségesnek tartja a folyamat áttekintését és felülvizsgálatát. Közelebbit azonban nem árult el, hogy ez mit foglalhat magába. 

„A legevidensebb kilépési stratégia az lenne, ha Magyarország valamennyi jogállamisági problémát kipipálna” – vélekedett válaszában Didier Reynders.