Margrethe Vestager: ez nem a demokrácia válsága

„Ami a koronavírus-járványt és az ukrajnai háborút is megkülönbözteti a korábbi krízisektől, az az, hogy ezek nem a demokrácia válságai” – mutatott rá több európai lapnak, köztük az EU-Monitornak adott interjúban az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke és egyúttal versenypolitikai biztosa. Margrethe Vestager szerint a közös vakcina és várhatóan gázvásárlás, a hatodik szankciós csomag kitárgyalása, a digitális gazdaság gyors térnyerése mind annak a jele, hogy a demokráciák képesek nehéz helyzetekben is megújulni. „Figyelemreméltó időket élünk, minden bizonytalanná vált, kivéve azt, hogy a demokrácia a szélsőséges helyzetekben is képes eredményeket felmutatni” – húzta alá a Bizottság ügyvezető alelnöke.

Vestager a felmerülő nehézségek ellenére is meg van győződve arról, hogy a hatodik szankciós csomagról, az olajembargóval együtt létrejön a megállapodás a tagállamok között. „Nem tudom, hogy mi lesz a végeredmény, de nehéz elképzelni bármilyen alternatíváját annak, hogy drasztikusan nyomás alá helyezzük pénzügyileg Oroszországot. Ezt ígértük az ukránoknak és az európaiaknak is, hogy ebben a háborúban kivesszük a magunk részét, hiszen a hatásai globálisak” – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mi támasztja alá az optimizmusát.

A dán nemzetiségű biztos úgy véli, hogy Európa a legnagyobb gázvásárlóként előnyösebb feltételek mellett lesz képes hosszú távú szerződéseket kitárgyalni. „A hosszú távú perspektíva lejjebb viheti az árakat, mert ha egy pillantást vetünk a spotpiacra, az árak nem csak magasak, de erősen ingadoznak is. Reméljük, hogy a közös vásárlás stabilizálja és olcsóbbá teszi majd az árakat” – tette hozzá. 

A versenypolitikai biztos kérdésünkre elmondta, hogy még nem zárult le az a vizsgálat, amit az európai versenyhatóság indított a Gazprom esetleges versenyellenes magatartása miatt. Emlékezetes, hogy az orosz cég tulajdonában lévő gáztárolók feltöltöttségi szintje messze elmaradt a többitől, és ez a gyanú szerint nagyban hozzájárulhatott a gázárak emelkedéséhez és egy gázválság kialakulásához Európában. 

Vestager ugyanakkor nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy a gáztárolók alacsony szintjét „egyértelműen” politikai szándékoktól és nem piaci logikától vezérelt intézkedések eredményének tartja. „Tényleg nehéz a végeredményről bármit is megelőlegezni. Nyilvánvaló, hogy ha vizsgálatot indítunk, akkor valamit sejtünk a háttérben. De, a kérdés az, hogy valóban versenyellenes magatartásról van szó, vagy a cégnek megvan a maga piaci logikája” – jegyezte meg.

Az EU versenypolitikai biztosa értelmetlennek tartja azt a manapság gyakran elhangzó megállapítást, hogy Európa energia- és egyéb függőségének a kialakulásának a naivitás lenne a fő oka. Mint rámutat, valójában azért függ Európa olyan nagy mértékben az orosz gázimporttól, mert az olcsó volt, amiből számos európai iparág hasznot húzott. Hasonló volt a helyzet az olcsó kínai és kelet-ázsiai munkaerővel, ami a kínai gazdaságtól való függőséghez vezetett. Tajvan pedig mérhetetlen állami szubvenciók árán piacvezető lett a félvezetők terén. 

A Bizottság ügyvezető alelnöke szerint mindhárom ország esetében létezett egy kockázati jutalék, aminek az árát Európa most fizeti meg. „Miután az orosz energia hosszú időn keresztül annyira vonzó volt, az ezzel járó kockázatok most testet öltenek. Számomra az a tanulság, hogy meg kell fizetni euróban a biztonsági jutalékot, nem fogadhatjuk el azt csak a szerződés részeként. Mert az ellátás diverzifikálásáért árat kell fizetni” – szögezte le Margrethe Vestager, az USA-ból, Katarból vagy Egyiptomból érkező cseppfolyós (LNG) gázt hozva fel példaként. A magasabb árat ugyanakkor meglátása szerint ellensúlyozza a nagyobb ellátásbiztonság és a kiszámíthatóság, ami jótékony hatással van a befektetésekre. 

Ugyanez a logika vonatkozik az akkumulátorok, a napelemek, vagy a félvezetők előállításához szükséges nyersanyagokra. Mert a biztos nem tartja jó ötletnek, hogy Európa mindent kívülről szerez be. Ha azonban ezt Európában akarná megoldani, akkor a szükséges környezetvédelmi és egyéb engedélyek miatt, a ritkafém bányászat újraindítása szerinte minimum 10 évet venne igénybe. Ezért az alelnök nagyobb fantáziát lát abban, ha az EU koalícióra lép az Egyesült Államokkal, Japánnal, Dél-Koreával, vagy Szingapúrral a félvezetők beszerzésében. Hozzáteszi, hogy Kanada és Ausztrália is szinte minden nyersanyaggal rendelkezik, de a befektetésekhez az üzleti vállalkozásoknak hosszú távú perspektívát kell kínálni. „Magától értetődő, hogy az ottani magasabb színvonalú környezetvédelmi és munkaerőpiaci normák miatt az alapanyagok beszerzése több pénzbe kerül majd”. 

És, hogy ki fogja megfizetni ennek az árát? Vestager szerint a végfogyasztók, de az európai versenyhatóság feladata a tisztességes verseny feltételeinek a biztosítása, mérsékelve ezzel az árakat.