Először lehet majd jövedelmet támogatni a kohéziós politikából

Marc Lemaitre az Európai Parlament regionális politikai szakbizottságának mutatta be a múlt héten az Európai Bizottság által javasolt új energiacsomagot, amelynek része a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikai források maximum 10 százalékának az energiaválság hatásainak enyhítése érdekében történő felhasználása. A testület sajátos módon jogszabályi javaslat helyett egy nem hivatalos dokumentumban (brüsszeli zsargonban non paper) kezdeményezte annak a lehetőségét, hogy a felzárkóztatási keret még fel nem használt részét a kormányok a védett kategóriába tartozó háztartások és a magas áram- és gázszámlák miatt nehéz helyzetbe kerülő kkv-k energiaköltségeinek fedezésére fordítsák. 

A regionális politikai főigazgatóság vezetője hangsúlyozta, hogy a kohéziós politika fennállása óta még soha nem fordult elő, hogy az alapvetően hosszú távú strukturális beruházásokat finanszírozó politika forrásaiból jövedelemtámogatást nyújthassanak. A kivételre Lemaitre szerint azért van szükség, mert félő, hogy az égbe szökő energiaárak miatt kialakult válsághelyzet az EU-n belüli kohéziót is aláássa. Ezért a Bizottság – a koronaválság után második alkalommal – indokoltnak tartja a kohéziós politika alapjaitól való ideiglenes eltérést. 

Azt ugyanakkor Brüsszel már nem támogatta, hogy a 2014-2020-as pénzügyi keretnél alkalmazott rugalmasságot a 2021 és 2027 között elérhető kohéziós forrásokra is kiterjesszék. „Meggyőződésünk, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakban szükség van a gazdaság szerkezetét érintő beruházásokra, ezért nem javasoljuk ennek a kinyitását” – szögezte le egy képviselő érdeklődésére a főigazgató.

Az általa SAFE-nek nevezett új rugalmassági eszközt hét pontban ismertette a bizottsági főtisztviselő. Ezek a következők:

1.    A háztartások energiaköltségeinek térítése révén első ízben nyílik majd lehetőség a kohéziós politikából jövedelemtámogatás nyújtására. 
2.    Lehetőség nyílik majd arra, hogy a magas energiaárak által különösen sújtott kis- és közepes méretű vállalkozások szubvenció formájában működőtőke-támogatást kapjanak. 
3.    A Bizottság megengedi, hogy a tagállamok a még nem felhasznált kohéziós politikai pénzügyi keretük terhére (maximum 10 százalékának erejéig) rövid távú munkaprogramokat finanszírozzanak az Európai Szociális Alapon (ESZA) kívül az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFSZ) és a kohéziós alapból is. 
4.    Lehetőség lesz kivételes intézkedéseket finanszírozni a REACT-EU-t is beleértve valamennyi kohéziós politikai alapból.
5.    Az intézkedés nem tesz különbséget az egyes régiók fejlettségi szintje között, ugyanis energiaszegénységben élő háztartások és nehéz helyzetben lévő kkv-k minden régióban előfordulnak. Praktikusan lehetőség nyílik majd a források egyes régiók közötti átcsoportosítására is. 
6.    Az érintett keretbe tartozó projekteknél az uniós költségvetés automatikusan 100 százalékos finanszírozást vállal magára.
7.    Az egyes tagállamok rendelkezésére álló kohéziós pénzes boríték tartalmának maximum a 10 százalékát lehet majd a háztartások és a kkv-k energiaköltségeinek mérséklésére fordítani. Ez mindösszesen nagyjából 40 milliárd euró. Lemaitre szerint a kevésbé tehetős 12 uniós tagállam GDP-jének 1-1,6%-át fordíthatja elvileg a fenti célokra. 

A regionális politikai főigazgató arra is kitért, hogy a tagállamok meglehetősen nagy mozgásteret kapnak majd az erre a célra elérhető keret felhasználásában. Maguk határozhatják majd meg például azt, hogy náluk mi minősül veszélyeztetett háztartásnak és kkv-nak, és a programot is saját belátásuk szerint tervezhetik majd meg. 

A források felhasználására 12 hónap áll majd rendelkezésre, mert a kohéziós politika szabályainak értelmében 2023 végéig lehet benyújtani az utolsó számlákat kifizetésre az Európai Bizottsághoz. 

A főigazgató arra is emlékeztetett, hogy a COVID idején a kohéziós politika szabályain már lazítottak egyszer, hogy a tagállamok gyorsan átirányíthassák a forrásaik egy részét egészségügyre, kis- és középvállalkozások foglalkoztatási céljaira vagy éppen az iskolák digitalizálására. Minderre nagyjából 25 milliárd eurót lehetett felhasználni a teljes, 350 milliárd eurós keretből.