Az EU ideiglenes megállapodást kötött a megújuló energiaforrások nagyobb arányáról 2030-ig

A megújuló energiára való gyors átállás kulcsfontosságú, ha az EU el akarja érni az éghajlatváltozással kapcsolatos céljait, beleértve a már elfogadott jogilag kötelező érvényű célt, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását. A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzések az ukrajnai orosz invázió óta még nagyobb jelentőségre tettek szert, mivel az EU célul tűzte ki, hogy 2027-ig megszünteti az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét - és ezt főként helyben termelt, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiával váltaná ki.

Az Európai Bizottság szerint 2030-ig 113 milliárd euró további beruházásra lesz szükség a megújuló energiaforrások és a hidrogéninfrastruktúra területén, ha az EU országai meg akarják szűntetni az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségüket.

A Tanács és a Parlament tárgyaló felei ideiglenesen megállapodtak a közlekedés, az ipar, az épületek, valamint a távfűtés és -hűtés terén ambiciózusabb ágazatspecifikus célértékekről. Az alcélkitűzések célja, hogy felgyorsítsák a megújuló energiaforrások integrációját azokban az ágazatokban, ahol a megújuló energiaforrások beépítése eddig lassabban haladt.

A közlekedés tekintetében az ideiglenes megállapodás lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy válasszanak kettő alternatíva közül. Az első lehetőség az lenne, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásából származó üvegházhatású gázok intenzitásának 2030-ig történő 14,5%-os csökkentésére vonatkozó kötelező célkitűzést érik el.  Vagy a közlekedési ágazat végső energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások legalább 29%-os részarányára vonatkozó kötelező célkitűzés kell megvalósítania a tagállamoknak 2030-ig.

Ami az ipart illeti, az ideiglenes megállapodás azt írja, hogy a szektornak évente 1,6%-kal kell növelnie a megújuló energia felhasználását. Megállapodtak abban, hogy 2030-ig az iparban felhasznált hidrogén 42%-a, 2035-ig pedig 60%-a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokból származzon (RFNBO). A megállapodás bevezeti a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy két feltétel mellett 20%-kal csökkenthetik az RFNBO-k ipari felhasználáshoz való hozzájárulását. Az első feltétel, hogy a tagállamok nemzeti hozzájárulása a kötelező érvényű átfogó uniós célkitűzéseknek megfeleljen. A második, hogy tagállamban felhasznált fosszilis tüzelőanyagokból származó hidrogén aránya 2030-ban nem haladhatja meg a 23%-ot, 2035-ben pedig a 20%-ot.

Az ideiglenes megállapodás 2030-ra legalább 49%-os megújulóenergia-arányt tűz ki indikatív célként az építőiparban. A megállapodás a fűtésre és hűtésre vonatkozó megújulóenergia-célkitűzések fokozatos növelését írja elő, 2026-ig nemzeti szinten évente 0,8%-os, 2026 és 2030 között pedig 1,1%-os kötelező növekedéssel. A valamennyi tagállamra alkalmazandó minimális éves átlagos arányt további, kifejezetten az egyes tagállamokra kiszámított indikatív növekedések egészítik ki.

A megállapodás hidrogénpolitikai értelmezésénél a tagállamok között jelentős nézeteltérés van. A vitában két táborra szakadtak: Magyarország, Franciaország és további tíz atomenergiát is használó ország szerint a nukleáris erőművek által termelt energiával előállított hidrogént is kibocsátásmentes erőforrásnak kellene tekinteni, azonban az Európai Bizottság és Németország vezetésével több másik tagállam ezt nem támogatja.

Az Európai Parlamentben is megoszlanak a vélemények arról, hogyan kell értelmezni a javaslat atomenergiára vonatkozó részét. A zöldek szerint nem tartozhat a nukleáris energiával előállított hidrogén a kibocsátásmentes erőforrások közé.

A csütörtökön elért ideiglenes politikai megállapodást először a Tanács mellett működő Állandó Képviselők Bizottságában az EU-tagállamok képviselői, majd a Parlament elé terjesztik jóváhagyásra. Az irányelvet ezután a Parlamentnek, majd a Tanácsnak hivatalosan el kell fogadnia, mielőtt az kihirdetésre kerülne és hatályba lépne.