Újraiparosítunk - lesz európai stratégiai autonómia?

Brüsszel, 2023. augusztus 24.

2020 óta az európai gazdaságpolitikákat az állami beavatkozás jelentős növekedése jellemzi. Ezt a politikai változást egy sor sokkhatás váltotta ki: a COVID-19 világjárvány, az orosz-ukrán háború és az USA és Kína közötti geopolitikai ellentéthez kapcsolódó általános nemzetközi feszültségek. Ennek eredményeképpen Európában újra fellángolt a régóta tartó vita arról, milyen mértékben kellene önellátóvá válni a kritikus ágazatokban. A legfontosabb dilemma az, hogyan lehetne megelőzni vagy kezelni az árucikkek és alapanyagok - például a gyógyszerek, a fosszilis energiahordozók, a chipek vagy a kritikus nyersanyagok - ellátási zavarát? Az Európai Unió célja az újraiparosítással a stratégiai autonómia megteremtése.

Az EU célja

Július 25-én informális ülésen találkoztak az Európai Unió országainak felelős miniszterei és uniós biztosok a spanyolországi Bilbaoban. Az ülés célja az ősszel tartandó uniós állam- és kormányfői találkozó döntéshozatali előkészítése volt. A találkozón megvitatták, hogyan lehet tovább erősíteni a közös uniós piacot, és hogyan lehet megteremteni az európai stratégiai autonómiát. Az egységes piac megerősítésére szolgáló intézkedéseknek a következőket javasolták:

Stratégiai függőségek csökkentése
Zöldátmenet gyorsítása
Ellátási láncok diverzifikálása
Uniós ipari kezdeményezések támogatása
A versenypolitika megerősítése

A hangzatos célkitűzések mellett a következő időszakban kiderül, milyen irányban indul el az Európai Unió, milyen formában kívánja megteremteni a stratégiai autonómiát. Az már most látszik, hogy a gazdasági folyamatok a hivatalos, nyilvános döntéshozatal előtt járnak.

Konfliktusok és újjáéledő iparágak

Az Európai Bizottság még februárban hirdette meg az Európai Zöld Megállapodáshoz tartozó ipari tervet, ami az európai vállalatok versenyképességét kívánja megerősíteni. Gyakorlatilag az USA-ban a Biden-admisztráció által bevezetett, 370 milliárd dolláros támogatási kerettel rendelkező inflációcsökkentő törvény versenytársának szánták. Németország folyamatosan fogja vissza a Kínába történő befektetéseit, mert kockázatosnak ítéli meg a kölcsönös függőség aszimmetriáját. Emmanuel Macron francia elnök pedig számos alkalommal hangoztatta már véleményét az európai stratégiai autonómiáról. A több tagállamban tapasztalható atomreneszánsz mellett, újra-épül az európai hadiipar is, továbbá nemrég írtunk a félvezető- és mikrochipgyártás lehetséges európai megerősödéséről. Mindenesetre a rendkívül összetett kérdésben, tisztázni kellene miként, milyen formában kívánja elérni az EU a stratégiai autonómiát.

Hogyan értelmezhető a stratégiai autonómia?

A stratégiai autonómia eléréséhez először egyértelműsíteni kell(ene) a kifejezés tartalmát. A stratégiai autonómia koncepciója a politikai kommunikációs térben jól hangzik, azonban nem mentes az ellentmondásoktól, különösen mivel végső célja továbbra sem világos. Milyen körülmények között nevezheti magát Európa stratégiailag autonómnak? Ha önellátóvá a fentebb említett kritikus ágazatokban, vagy ha kontrollálja az ellátási láncokat?

A globalizáció során az országok között kialakult a munkamegosztáson és a felek közötti bizalmon alapuló kölcsönös függőség, amelynek szimmetriája minden esetben fontos jellemzője az együttműködésnek. A jelenség alapján a globális szereplők között egymásra utaltság alakult ki, ezért egyik félnek sem érdeke egyoldalúan felbontani a kapcsolatot, miközben az aszimmetrikus függőségi viszonyokon keresztül befolyásolni képesek a másik szereplőt. Erre tökéletes példa, ahogyan Oroszország 2022-ben a háború elindítását követően, megpróbálta kihasználni Európa fosszilis energiahordozóktól való függőségét.

A stratégiai autonómia nem a függetlenség illuzórikus kereséséről szól, hanem a komplex kölcsönös függőségi viszonyok stratégiai irányítása kell, hogy legyen. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak két feladata van. Először is meg kell vizsgálniuk, hogy mely területeken vannak kitéve aszimmetrikusan kölcsönös függőségeknek. Másodszor meg kell keresniük a megoldást, hogyan alakíthatók át ezek a kapcsolatok, úgy, hogy ne jelentsenek veszélyt az európai gazdaságra. Az uniós stratégia alkotásnál figyelembe kell(ene) venni, hogy az európai versenyképesség megtartása mellett alakuljon ki az ellátásbiztonság és a válságokkal szembeni ellenállóképesség is.

Ez alapján nem is szükséges Európa teljes mértékű újra-iparosítása, viszont elengedhetetlen a kritikus ágazatok termelésének és beszállítói láncának bizonyos aránya feletti kontroll megteremtése, a partnerek közötti bizalom folyamatos erősítése mellett. Nem szükséges mindenből helyben, a teljes lokális keresletet kielégítve termelni! Viszont a beszerzési források diverzifikációval és szoros partnerségekkel el kell érni, hogy csökkenthető legyen a folyamatok sebezhetősége és ne kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe.