Szigorodik az uniós levegőminőség ellenőrzés

A Tanács elnöksége és az Európai Parlament képviselői ideiglenes politikai megállapodásra jutottak egy olyan javaslatról, amely az EU levegőminőségi normáinak meghatározására irányul, és amelynek célja a nulla szennyeződésre vonatkozó célkitűzés elérése, hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy 2050-re az EU-ban mérgező anyagoktól mentes környezet alakuljon ki. A javaslat célja továbbá, hogy az uniós levegőminőségi normákat összhangba hozza az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaival. 

Ahhoz, hogy lássuk, hol tartunk e célok eléréséhez képest, a több mint 4000 levegőminőségi megfigyelőállomásból álló hálózat megbízható, objektív és összehasonlítható információkat szolgáltat a levegő minőségéről. Ha a szintek meghaladják a határ- vagy célértékeket, a tagállamoktól elvárják, hogy készítsenek levegőminőségi tervet vagy programot, amely foglalkozik a felelős forrásokkal és biztosítja a megfelelőséget. 

A nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségekről szóló irányelv a tagállamok és az EU számára nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket határoz meg öt fontos légszennyező anyagra vonatkozóan: nitrogén-oxidok (NOx), nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC), kén-dioxid (SO2), ammónia (NH3) és finom részecskék (PM2,5). Ezek a szennyező anyagok hozzájárulnak a rossz levegőminőséghez, ami jelentős negatív hatással van az emberi egészségre és a környezetre. 

Szigorúbb levegőminőségi előírások és célok 

Az új uniós szabályok a jelenlegi szabályokhoz képest szigorúbb határértékeket és célértékeket állapítanak meg 2030-ra több szennyező anyagra, többek között a szálló porra (PM2,5, PM10), az nitrogén-dioxidra és az kén-dioxidra is. Az emberi egészségre dokumentáltan legnagyobb hatást gyakorló két szennyező anyag, a PM2,5 és az NO2 esetében az éves határértékeket több mint a felére kell csökkenteni. Az európai városokban több levegőminőségi mintavételi pont is lesz. A levegőminőségi szabványokat 2030. december 31-ig, majd ezt követően legalább ötévente, illetve gyakrabban felül kell vizsgálni, ha az új tudományos eredmények, például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felülvizsgált levegőminőségi iránymutatásai alapján egyértelmű. 

A tagállamok kérhetik a levegőminőségi határértékek elérésének 2030-as határidejének legfeljebb tíz évvel történő elhalasztását, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, többek között akkor, ha a szükséges csökkentés csak a meglévő, a szennyezést okozó háztartási fűtési rendszerek jelentős részének cseréjével érhető el. 

A polgárok védelme és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés 

Az uniós társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a jelenleg széttagolt levegőminőségi mutatókat összehasonlíthatóvá, egyértelművé és nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az EU-ban. Ezek az indexek a légszennyezettségi csúcsokhoz kapcsolódó tünetekről és az egyes szennyező anyagokhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokról is tájékoztatást nyújtanak majd, beleértve a Parlament kérésének megfelelően a veszélyeztetett csoportokra szabott információkat is. 

Megállapodás született arról is, hogy az érintett polgárok és a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, hogy megtámadhassák az irányelv végrehajtását a tagállamokban, és hogy a polgároknak kártérítésre kell jogosultnak lenniük, ha károsodott az egészségük. 

A tervek 

A határértékeket túllépő uniós országok számára előírt levegőminőségi terveken túlmenően minden tagállamnak 2028. december 31-ig levegőminőségi ütemterveket kell készítenie, amelyekben rövid és hosszú távú intézkedéseket határoznak meg a Parlament által 2030-ra javasolt új határértékek betartása érdekében. 

Abban az esetben, ha valamely határértéket vagy célértéket túllépnek, vagy konkrétan fennáll a veszélye annak, hogy bizonyos szennyező anyagok esetében túllépik a riasztási vagy tájékoztatási küszöbértéket, a szöveg előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre: 

• levegőminőségi ütemtervet a határidő lejárta előtt, ha 2026 és 2029 között a szennyező anyagok szintje meghaladja a 2030-ig elérendő határértéket vagy célértéket; 

• levegőminőségi terveket azokra a területekre, ahol a szennyező anyagok szintje a határidőt követően meghaladja az irányelvben meghatározott határértéket és célértéket; 

• rövid távú cselekvési tervek, amelyek sürgősségi intézkedéseket határoznak meg (pl. a járművek közlekedésének korlátozása, építési munkálatok felfüggesztése stb.) az emberi egészségre jelentett közvetlen kockázat csökkentése érdekében azokon a területeken, ahol a riasztási küszöbértékeket túllépik. 

A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a levegőminőségi és a rövid távú cselekvési tervek kidolgozására vonatkozó enyhébb követelményeket is beillesztik azokban az esetekben, amikor a helyi földrajzi és meteorológiai viszonyok miatt bizonyos szennyezőanyag-koncentrációk csökkentésének lehetőségei erősen korlátozottak. Az ózon tekintetében, azokban az esetekben, amikor nincs jelentős lehetőség az ózonkoncentráció helyi vagy regionális szintű csökkentésére, a társjogalkotók megállapodtak abban, hogy mentesítik a tagállamokat a levegőminőségi tervek elkészítése alól, azzal a feltétellel, hogy a tagállamok részletes indoklást nyújtanak be a Bizottságnak és a nyilvánosságnak a mentesítésről. 

Következő lépések 

Az ideiglenes megállapodást jóváhagyásra benyújtják a tagállamok Tanácson belüli képviselőinek (Coreper) és a Parlament környezetvédelmi bizottságának. Ha jóváhagyják, a szöveget a jogi és nyelvészeti szakértők általi felülvizsgálatot követően mindkét intézménynek hivatalosan el kell fogadnia, mielőtt az EU Hivatalos Lapjában kihirdetésre kerülne és hatályba léphetne. A tagállamoknak a hatálybalépést követően két évük lesz arra, hogy az irányelvet átültessék a nemzeti jogba.