Előlegezett örökség? – A Bizottság újabb siker nélküli sikerkommunikációja

A bejelentés időzítésének jelentősége  

Ursula von der Leyennek - és az egész testületnek is - a ciklus végén eredményeket kell felmutatnia, hogy növelje esélyét az újraválasztásra. Azonban, az EU reformjára és bővítésére vonatkozó többéves törekvések ellenére e területeken az egyre fokozódó politikai párbeszéden és vitákon kívül érdemben nem történt előrelépés. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt a politikai nyomás, hiszen emlékezhetünk, akár az európai sajtóban nagy port kavaró német-francia kormányok által készíttetett javaslatra vagy különböző think-tankek ötletire, a témák újra és újra napirendre kerültek. Tehát, az Európai Bizottság azért jelentette be a reformok 2025-ös kidolgozását, hogy enyhítse, illetve feloldja a politikai nyomást és újabb “kézzelfogható” eredményeket mutasson fel a bővítés- és reformpolitikában a választások előtt.  

Ennek margóján értelmezhető az végrehajtó intézmény március javaslata is annak kapcsán, hogy az Európai Unió kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Bosznia-Hercegovinával. A Bizottság tavaly év végén már napirendre vette a kérdést, ugyanakkor csak abban az esetben javasolta a jóváhagyó döntést, ha a bizottsági ajánlásokat Bosznia-Hercegovina végrehajtja. Ebben a tekintetben szignifikáns előrelépés nem történt, ugyanakkor a Bizottság eredményeinek kommunikációja szempontjából egy ilyen döntés a bővítéspolitika egy további low-hanging fruit-ja lehet. 

A Bizottság szerint a vétó eltörlése a bővítés záloga 

Az Európai Bizottság közzétett kommunikációja pedig a bővítés nulladik lépését, az intézményi reformok részleteit kívánja mélységében feltárni. Az intézmény közlése szerint a jövő év elejétől kiemelten vizsgálják majd többek között az energia- és digitális szektor kérdéseit, kohézióval, biztonsággal (migráció, határellenőrzés), költségvetéssel és intézményi döntéshozatallal összefüggő implikációkat. A Bizottság az EU intézményi döntéshozatal kapcsán előirányozza, hogy egyes szakpolitikák (pl. külpolitika) esetében a passarelle klauzula lehetőséget kínálna az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való áttérésre. A bővítéspolitika tekintetében a Bizottság felveti, hogy a Tanács a bővítési folyamat egyes átmeneti lépései esetében minősített többséggel dönthessen, így kizárólag a tárgyalási fejezetek lezárásánál maradna meg a tagállami egyhangúság.  

Ha összevetjük a bizottság mostani és korábbi terveit, akkor három nagyon világos következtetést lehet levonni az Európai Unió megreformálására és bővítésére vonatkozóan: 

• A bővítés- és reformpolitika szinte teljesen összefonódott, azaz az uniós vezetők szerint belső reformok nélkül nem lehet tovább bővíteni a közösséget 

• Mindkét téma erősen válságvezérelt, tehát a konfliktusok (orosz-ukrán háború, szerb-koszovói feszültség) erősen befolyásolják a napirend alakulását 

• A széttöredezett politikai környezet és a tagállami ratifikációk összetettsége miatt nem lehetséges konszenzust kialakítani az EU alapszerződésének módosításáról, így ez nem is várható 

Az Európai Bizottság a bejelentés alapján a nemzetállamok Európája és az európai szuperállam vitájában egy-két lépést a centralizáció, föderalizáció irányába tenne meg. Ennek egyik ékes példája a külpolitikai egyhangúság megszűntetése, ami jelentősen csorbítaná a tagállamok mozgásterét, viszont sokak szerint elengedhetetlen reform ahhoz, hogy az EU döntésképen legyen 30-32 taggal is. 

A 30+ tagú Európai Unió kapcsán a dokumentum felveti az intézményi összetétel reformjának lehetőségét, amelynek vonatkozásában két lehetőséget lát: 

• a Bizottság dokumentuma részletezi, hogy a Szerződések már most is lehetővé teszik a Bizottság esetében, hogy kisebb végrehajtó testületet válasszanak a tagállamok számának kétharmadával  

• fenntartják a tagállamonként 1-1 tagot delegáló rendszert.  

Előbbi esetében az a kérdés, hogy milyen garanciákat adnának a kimaradó, de "érdekeiket közvetetten képviselt" tagállamoknak, míg utóbbi - a jelenlegi rendszer módszertan fenntartása - a biztosok (és szakpolitikai területek) számának növekedését és komplexebb döntéshozatalt vízionálja. Egy biztosan elmondható, a kérdésről éles viták várhatók. 

A magyar elnökség szemszögéből 

Magyarország az év második felében fogja betölteni az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét, abban a “politikai holtidőben”, amikor éppen az új tisztségek és pozíciók elosztásáról fog szólni az európai politika, emiatt nagyon kevés lehetősége lesz hatást gyakorolnia a szakpolitikai és döntéshozatali folyamatokra.  

Ebben a kontextusban az is igaz, hogy a Bizottság nem véletlenül időzítette a reformok részletes kidolgozásának idejét a jövő év elejére, hiszen így biztosan nem kell addig politikai vitákba kezdeni az elképzelésekről a tagállamokkal, ami nyilván Ursula von der Leyen számára számos, az újraválasztása szempontjából kényelmetlen támadási felületet nyithatott volna. A kísérlet kísértetiesen emlékeztet arra, mint amikor egy igazgatási feladat látszatmegoldásaként 1900. környékén a döglött lovat tolták át a Karpfentstein utcából az Ó utcába, mert úgy egyszerűbb volt jegyzőkönyvezni a kimúlás helyszínét.