Forgatókönyvek az EP-választások utáni koalícióalkotásra

A kézenfekvő lehetőség: EPP-S&D-Renew 

A júniusi választások után az Európai Néppárt (EPP), az Európai Szocialisták (S&D) és a liberálisok (Renew Europe) informális nagykoalíciójának jelenleg 405-406 mandátumot jósolnak, ami meggyőzően túlszárnyalja a szükséges 361 helyes feles többséget. Tehát egyértelmű, hogy a koalíció elég képviselői hellyel rendelkezne a következő Európai Bizottság elnökének jóváhagyásához is.  

Egészen lefutottnak tűnhet a mérkőzés, azonban az európai közvélemény alakulása és a szocialisták gyengélkedése - ami a német kormány gyengeségének és a spanyol kormány botladozásának köszönhető, hiszen ők a meghatározó szereplők - olyan politikai mozgásokat idézhet elő, mely alapján a szocialisták kiszorulhatnak a döntéshozatal legfelső szintjéről. 

Bizonytalan alapokra épülő új koalíció 

Az elmúlt időszakban egyértelműen közeledett az EPP és az ECR álláspontja. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a  Spitzenkandidat-ok maastrichti vitáján egyértelmű jelét adta annak, hogy hajlandó együttműködni az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjával. Felszólalásában von der Leyen világossá tette, hogy nem fog együttműködni a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoporttal.  

Ezzel párhuzamosan Giorgia Meloni olasz kormányfő új koalíciót ajánlott az Európai Néppártnak. Az a terve, hogy a jobboldali pártok vezetésével, a szocialisták, a baloldaliak és a zöldek nélkül hozzák létre a többséghez szükséges együttműködést az Európai Parlamentben. Az olasz miniszterelnök a Néppártot és a Konzervatívokat tekinti a két fő tengelynek.  

Elképzelését Nicola Procaccini, a Meloni vezette párt EP-képviselője magyarázta el, miszerint az EPP és az ECR együttműködése mellett a jobboldali táborhoz tartozó Identitás és Demokrácia néhány tagja, valamint a liberális Renew Europe egyes pártjai adhatják ki majd azt a teljes létszámot, amely a többség eléréséhez szükséges a következő ciklusban. 

Egy esetleges jobbközép-liberális-konzervatív koalíciónak a közvélemény-kutatások szerint már hibahatáron mozog az összetett támogatottsága (349-352 képviselői hely) ahhoz, hogy közösen jóvá tudják hagyni a tagállamok vezetői által javasolt személyt. Azonban a szavazások során érdemes kalkulálni a tartózkodókkal és a frakció fegyelmet elutasító képviselőkkel, így a mostani méréseknél erősebb támogatás kellene szerezniük a választásokon ahhoz, hogy érdemes legyen számolni ezzel a lehetőséggel. Ráadásul a nyilatkozatokból egyértelműen kirajzolódnak azok a törésvonalak, amelyek az EPP és az ECR koalíció alkotási terveit ma még akadályozzák. 

A bizonytalanságot az új szövetség körül erősen fokozza, hogy a liberális Renew Europe elzárkózott Ursula von der Leyen bizottsági elnök újraválasztása elől, ha a választások után úgy dönt, hogy együttműködik a jobboldali ECR párttal. 

Valérie Hayer, a liberális Renew Europe képviselőcsoport elnöke kijelentette, az EPP-vel ellentétben ő szélsőjobboldalinak tartja Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt. "Nem tudom, hogy ő (von der Leyen) lesz-e az Európai Bizottság élére a jelölt, de volt alkalmam elmondani neki, hogy ha ő lesz az, akkor nem lehet kapcsolat, nem lehet tárgyalás az ECR-ral" - nyilatkozta a francia politikus. 

Kiszorulhatnak a szocialisták 

Amennyiben a jelenleg az olasz miniszterelnök által vizionált szövetség megalakul, az az európai szocialistákra nézve erősen negatív következményekkel járna. Ebből következett az a várható reakció, hogy az Európai Szocialisták Pártja kijelentette, nem fog együttműködni az általuk szélsőjobboldalinak tartott erőkkel a következő Európai Parlamentben.  

A szocialisták most megpróbálnak nyomást gyakorolni az Európai Néppártra, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, amely kizárja a szocialisták által szélsőjobboldalinak tartott frakciókkal való együttműködést. 

A feljebb említettek mellett érdemes figyelmet szentelni a szociálisták (S&D) és a konzervatívok (ECR) külön meccsének. A nap végén ezen két pártcsalád közötti mandátumszám döntheti el, hogy az EPP kivel alakítja meg a többséghez szükséges koalícióját. Található némi játék a rendszerben, ugyanis sem az S&D, sem az ECR nem önmagában értelmezendő, ugyanis a politikai spektrum kétoldaláról érkezhetnek még további szövetségesek a koalícióba. Újabb csavart jelent, hogy az EP választásokat követő politikai helyzetben vélhetően nem lesz mindent elsöprő a frakciófegyelem sem, ilyen módon arra is számottevő esély mutatkozik, hogy lesznek pártok, amelyek kiszavaznak a pártcsaládjuk döntéséből.  

Lehetséges királycsinálók: Emmanuel Macron és a Renew 

Mindkét forgatókönyv esetében található egy közös pont: a Renew, amelyben döntő szava van az Emmanuel Macron vezette legerősebb politikai pártnak. Ebben a helyzetben attól függetlenül kényelmes pozícióban lehet a francia elnök, hogy a mérések szerint a liberálisok az egyik legnagyobb vesztesei lesznek a választásoknak. Macron még így is “királycsináló” lehet az Európai Bizottság következő elnökének kiválasztásánál és az EP többség kialakításánál is. A politikai játszmában nem véletlenül “dobta be” Emmanuel Macron Mario Draghi, volt olasz miniszterelnök nevét, mint a következő Bizottság lehetséges vezetőjét. Ezzel a sakkhúzással politikai lépéskényszerbe hozva Ursula von der Leyent és Giorgia Melonit, de a szocialistákat is.