Draghi és az európai versenyképesség

Várakozások Mario Draghi európai versenyképességről és az európai politikai agenda újra formálásáról szóló jelentésével kapcsolatban. 

Mindazonáltal Európa sokkal hosszabb távú strukturális problémáival is foglalkozni kell a helyzet megértéséhez, mivel ezek központi szerepet töltenek be az európai gazdaság fellendítését célzó megközelítésről folyó vitákban. Enrico Letta Charles Michel felkérésére készítette el jelentését, amit év elején az Európai tanács adott ki. Ebben Letta felvázolt egy lehetséges útvonalat az egységes piac integrációjára. A jelentés három területen: a pénzügyi szolgáltatások, a távközlés és az energia területén belüli mélyebb integráció elérésére összpontosított. A Letta-jelentést Európa számos állam- és kormányfője nagy elismeréssel fogadta. Mindazonáltal komoly kritika is érte a tartalmi mélység hiánya miatt, és amiért túllép az EU vezetői által előnyben részesített szakpolitikai ajánlásokon.

2023 szeptemberében az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen nyilatkozatott tett, melyben egy mélyreható elemzés, és az abból következő, az EU versenyképességi helyzetére, a jelen és a jövő kontextusában értelmezhető szakpolitikai ajánlások megtételére kérte fel Mario Draghi-t. Draghi az Unióban nagy szakmai tekintélynek örvendő, mégis ellentmondásos személyiségnek számít.

Mi tudható a jelentésről eddig?

Draghi maga eddig nem sok megjegyzést fűzött a jelentés tartalmához. Mindazonáltal felvázolt három olyan területet, amelyek az EU versenypolitikai napirendjén belül létfontosságúak: a méretarány, a közjavak biztosítása és a kulcsfontosságú termékek ellátásának biztonsága. Az elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban máris születtek kritikus megjegyzések, különösen mivel Draghi elképzelésében a szükséges változások számos és sokféle következménnyel járnak. Ezek közül a legfontosabb, hogy Európának nagy mértékű rövid távú befektetésekre van szüksége. Bár ezek a beruházások nagy mértékben támogathatnák a zöld és digitális átállást, hozzájárulhatnának több szektor digitalizációjához és a klímaváltozás elleni küzdelemhez, a kijelentés máris ellenállásba ütközött, mivel legnagyobb része az európai adófizetők pénzéből kerülne megvalósításra.

A jelentés szerzőjének másik kijelentése a méretarány hangsúlyozása. Draghi szerint szükség van arra, hogy az nagyobb európai vállalatok a globális szinten is versenyképesebbek legyenek, különös tekintettel a védelmi és a telekommunikációs szektorra. Ennek eléréséhez beruházásokra van szükség. Ez a kijelentés szintén több kritikát is kapott, elsősorban a jobboldali politikusok részéről, akik azzal érvelnek, hogy ezeket a beruházásokat az európai adófizetők pénzéből közvetlenül megavállalatoknak adják. Ezek a kritikák lehetnek annak hátterében is, hogy a jelentést még nem hozták nyilvánosságra, tekintettel az európai parlamenti választások eredményére.

Az EU Tanácsában betöltött soros elnökség fényében utaltak arra, hogy a belga elnökség összpontosítson Európa kulcsfontosságú nyersanyag ellátásának diverzifikálására és a Kínától való eltávolodásra, elsősorban a kulcsfontosságú nyersanyagokról szóló törvény értelmében.  Ennek elsődleges oka az ukrajnai konfliktusban gyökeredzik, és a cél az lenne, hogy csökkentség Európa külföldi aktoroktól való függőségét az ilyen kulcsfontosságú nyersanyagok terén, különösképp a növekvő geopolitikai instabilitásra tekintettel. Draghi nyilvánosan is kijelentette, hogy biztosítani kell Európa ellátásbiztonságát, melyhez a kulcsfontosságú nyersanyagokról szóló törvényt elégtelennek tartja. Ez az Európában elérhető tehetségállományra, valamint arra is utal, hogy a régiónak több tehetség bevonzására és megtartására kell alkalmasnak lennie. Az még a jövő zenéje, hogy a Tanács soron következő magyar elnöksége hogyan fogja ezt a kérdést kezelni. A versenypolitika, gazdaságpolitika és a migrációs politika mindenesetre a magyar elnökség prioritásai közé tartozik.

A Draghi-jelentés a gazdaságpolitika terén mély ellentétek idején érkezik, figyelembe véve a kínai elektromos járművek vámtarifáinak emelését. Míg Spanyolország és Franciaország támogatja ezeket az intézkedéseket, Németország határozottan ellenzi az ideiglenes vámokat, részben azért, mert az ország nagymértékben kitett a kínai piacnak. Ezzel kapcsolatban Draghi kijelentette, hogy a vámtarifák és a támogatások időnként szükséges eszközök, különösen a jelen helyzetben. Ez kéz a kézben jár a versenyképesség kérdésével, és felveti azt a kérdést, hogy mely iparágakat kell támogatni más iparágak kárára. Draghi szerint a vámoknak egyensúlyban kell lenniük a fogyasztói érdekekkel. Egyes iparágak túl gyengék lehetnek az újjáélesztéshez, vagyis valós lehetőség van arra, hogy ezek nem megmenthetők, ami az import árának növekedéséhez vezethet. Ennek közvetlen oka az európai gazdaság holtteher költsége.

Megosztottság és ellenállás

Annak ellenére, hogy Draghi nagy tekintélynek örvend az EU-ban, technokrata és üzletközpontú szemlélete miatt számos baloldali csoport szembefordult vele. A progresszív hangok aggodalmait Draghi túlságosan üzletbarát ajánlásai miatt többen is visszhangozzák. Az egyik lehetséges magyarázat magának a versenynek a gondolata, amely kifejezés az üzleti világ számára exkluzív.

Mindazonáltal Draghi igyekezett megnyugvást adni kritikusai számára: kifejezetten megemlítette az európai szociális szolgáltatások védelmének szükségességét, és kiemelt prioritásként javasolta az európai szociális védőháló megőrzését. Továbbá Draghi találkozott az Európai Szakszervezettel, ahol rámutatott, hogy a szociális védőháló tekintetében követni kell az északi tagországok, így Dánia és Svédország modelljét.

Ez rávilágít a két ellentétes álláspontra: a Draghi üzlet-orientált gondolkodásmódja miatti aggodalmakra, szemben az európai közösség szociális szempontjainak védelméről tett kijelentéseivel, valamint annak lehetőségével, hogy a jelentés egyfajta egyensúlyt tartalmazzon az üzletpárti és a munkavállalópárti szakpolitikai ajánlások között.

Draghi után: mi várható a jövőben?

A Draghi-jelentés fő célja egyértelmű: Európa termelékenységének növelése a növekedés és a versenyképesség fokozásának eszközeként. Kérdéses azonban, hogy Draghi és csapata milyen prioritásokat választott ennek az átfogó célnak az elérése érdekében. A legtágabb megközelítés az, hogy kijelentjük, hogy a jelentés átfogó szakpolitikai eszköztárat hoz létre, amelynek célja az innováció felgyorsítása a különböző ágazatokban. Példa lehet a technológiai szektor és a digitalizáció felé fordulás, valamint a szakadék felszámolása különböző szakpolitikai reformok révén. Ilyen lehet például – a teljesség igénye nélkül – az energia árának csökkentése, az infrastrukturális beruházások és az innovációs környezet népszerűsítése a tehetségek megtartásán keresztül, vagy az innováció terjesztése és a versenypolitikai problémákkal való szembenézés.

Egy másik lehetséges kimenetel a globális kereskedelem megreformálására való fókusz, annak kísérleteként, hogy megpróbálja a többoldalú kereskedelemben okozott károkat helyreállítani, támogassa a külföldi működőtőkebefektetéseket, és az állami támogatásokat és vámtarifákat, mint az európai és globális piacokon meglévő tisztességtelen előnyök ellensúlyát népszerűsítse. Azonban egy ilyen reform végrehajtásához számos akadályt kellene átugrani, miközben a politikai, bürokratikus és gazdasági területeken is hatalmas ellenállással kell számolni. Az egyik ilyen lehetséges ellenállás a már korábban is említett civil szervezetek és baloldali csoportok részéről érkező nyomás, amely megnehezítené Draghi ajánlásainak gyakorlatba ültetését, amennyiben a jelentés valóban túlzottan is a nagyobb vállalatok igényeinek kielégítésére fókuszál ahelyett, hogy az EU versenyképességi útkeresésében résztvevő valamennyi érdekcsoport igényeit figyelembe venné.  Ez összefügg azzal is, hogy Draghi, mint már több korábbi beszédében is jelezte, a méretre helyezte a fókuszt. Ez potenciálisan növelheti az európai gazdaság monopólium problémáját, amivel ismét visszajutunk a jelentés végrehajtásával való szembenálláshoz.

Ezenkívül a jelentés várhatóan nemcsak Európában, hanem az EU külkapcsolataiban is változást hozhat, különösen az Egyesült Államok kapcsán. A transzatlanti kapcsolatok terén a Draghi-jelentés várhatóan foglalkozik majd a biztonságosabb ellátási láncok és az éghajlatváltozással kapcsolatos befektetések növelésének kérdéseivel.

Mindent összevetve, sok várakozás és késlekedés után a jelentés megjelenési dátumát még mindig nem tették hivatalosan közzé. Ennek ellenére bennfentesek 2024 július második felére utalnak lehetséges dátumként.