A 15%-os multiadó nem számolja fel az adóversenyt

A magyar kormány sokáig azt kommunikálta, hogy semmi ég alatt nem megy bele a tényleges globális társasági minimáladóba, mert ez egyet jelentene a nemzetközi összehasonlításban alacsony, 9%-os hazai társasági adó felemelésével és az adóversenyben rejlő előnyök feladásával. 

A múlt héten OECD-szinten tető alá hozott megállapodás – amelyet még ratifikálni kell 136 országban – valóban nem kötelezi a magyar kormányt a társasági adó emelésére (erről nem is volt szó, mert a 15%-os adókulcs eleve csak korlátozott számú multinacionális cégre vonatkozik, a többiekre nem), és az országok közötti adóversenynek sem vet véget. 

A 136 ország, köztük az összes EU-tagállam által elfogadott globális adóreform 15%-os társasági adó befizetésére kötelezi a 750 millió euró fölötti konszolidált csoportszintű forgalmat lebonyolító multinacionális cégeket, köztük számos amerikai technológiai óriást. 

A megállapodás két fő részből áll, a második pillér a multinacionális cégek nyereségét veti alá egy minimális szintű (15%) tényleges (és nem nominális) társasági adónak, és a mindenhol érvényes adóalapot is rögzíti. A minimáladó által világszerte érintett körülbelül 100 cég jelenleg átlagosan nyereségének csak 8%-a után fizet társasági adót, amelyhez 7%-ot ad hozzá a 15%-on meghúzott adókulcs. 

Az első pillér a multinacionális vállalatok többletnyereségének egy részét érintő adózási jogok újraelosztásáról rendelkezik. Ez a szabály olyan multinacionális cégekre vonatkozik, amelyek globális forgalma 20 milliárd euró fölött van. A 10% feletti profitrátájuk 25%-át azon országok között osztják majd el a piaci részesedésük arányában, ahol üzleti tevékenységet folytatnak. 

A megállapodás világszinten biztosítani fogja, hogy minden, a szabályok alá eső cég 15%-os nyereségadót fizessen. Mindez nem gátol meg egyetlen országot sem abban, hogy magasabb adókulcsot alkalmazzon. Ha viszont egy ország a 15 százalékosnál alacsonyabb adókulcsot alkalmaz, akkor a különbözetet az anyacégnek kell befizetnie a multinacionális vállalat székhelye szerinti országban, ahonnan aztán szétosztják majd a többi ország között, ahol szintén üzleti tevékenységet folytat. 

Bár szakértők szerint ez nem kötelező, az Európai Bizottság egy irányelv formájában EU-szintre kívánja emelni a megállapodást. A javaslat várhatóan 2022 első felében lát majd napvilágot és ahogy az adóügyekben a szabály, egyhangú döntést igényel. 

Éppen ezért is volt fontos annak a három EU-tagállamnak, Írországnak, Észtországnak és Magyarországnak a bevonása, amelyek kezdetben gazdasági modelljüket féltve vonakodtak. Írország végül belement a társasági adókulcs 15%-ra való növelésébe. Az észtek és a magyarok számára egy könnyítés tette elfogadhatóvá az alkut, amely figyelembe veszi azt, hogy a náluk beruházó multinacionális cégek „tényleges gazdasági tevékenységet” folytatnak. 

A szóban forgó cégek (alapvetően német autógyártók) a munkaköltségek és az általuk létrehozott fizikai eszközök értékének 5%-val csökkenthetik az adóalapot, és csak egy tíz éves átmeneti időszakot követően kell majd fizetniük a 15%-os adót. Ez a „megalapozott kivétel” (angolul „substance-based carve-out”) tehát levonható lesz az adóalapból, amely alapján végül kivetésre kerül az adó. 

Az elvi megállapodás jól értesült források szerint már júliusban megszületett erről, és a vita azóta lényegében az átmeneti időszak hosszáról szólt. Kezdetben 5 évről volt szó, amelyet aztán végül 10 évre terjesztettek ki úgy, hogy első évben a munkabérköltségek 10%-át, a „fizikai eszközökre” fordított költségeknek pedig a 8%-át lehet majd levonni a nyereségadó alapjából. Az első öt évben lassabb lesz, a másodikban jelentősebb a csökkenés.

Az EU Tax Observatory 5%-os kivételből (kimetszésből) kiindulva úgy számoltak, hogy ha a beruházás helye szerinti ország csak 5%-os társasági adót vet ki, akkor az anyacég székhelye szerinti országnak 10%-kal kell azt megfejelnie. A mondjuk Magyarországon leányvállalattal rendelkező multinak végül 10 helyett csak 9%-os adót kell fizetnie a székhelye szerinti országban. 

Az EU Tax Observatory becslései szerint ez a „kihasításos” módszer (carve-out) 15-30%-kal csökkentheti az adóbevételeket a 15%-os szinthez képest. Magyarország esetében a tárgyalások még egy korábbi szakaszában 30,9%-ra becsülte a szervezet a várható adóbevételcsökkenést. 

Az EU Tax Observatory szakértői aláhúzzák, hogy ezzel a módszerrel fel lehet venni a harcot a nyereségek mesterséges átirányítása ellen olyan adóparadicsomokba, ahol a multik nem hoznak létre munkahelyeket és nem fektetnek be fizikai infrastruktúrába. A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy a módszer nem számolja fel az államok közötti adóversenyt. 

Becslések szerint egyébként az EU-nak éves szinten nettó 5 milliárd euró lesz az egyenlege a globális minimáladó bevezetéséből, részben azért, mert nagyjából csak 6-8 európai céget fog érinteni igazából az adó. Ezek közé tartozik majd többek között az Adidas, a Louis Vutton és a spanyol Telefonica. 

Egyes vélemények szerint az autógyártókat érdemben nem érinti majd az első pillérben a profit újraelosztása, mivel 10%-nál alacsonyabb nyereségkulccsal működnek. 

Amegállapodás biztosíthatja, hogy a főleg amrikai techóriásokat célzó európai digitális adó terve lekerül a napirendről. Az alku értelmében a 15%-os adó várható 2023-as hatályba lépéséig az ilyen adót már bevezető uniós országoknak (Franciaország, Spanyolország és Olaszország) el kell majd törölniük azt.