Európa új védelmi architektúrája: közös piac nélkül nincs stratégiai autonómia
Strukturális kihívások az EDC árnyékában
A nyugati elemzők között konszenzus alakult ki abban, hogy a Readiness 2030 alapjaiban jó irány, de nem fogja megoldani Európa védelmi széttöredezettségét, ha nem párosul politikai egységgel és intézményi reformmal. Emmanuel Mourlon-Druol (Bruegel) emlékeztet arra, hogy az 1950-es évek hasonló kezdeményezése, az Európai Védelmi Közösség (EDC) végül a francia parlament elutasítása miatt bukott el. A tanulság három pontban foglalható össze: nem lehet kizárólag ad hoc nemzeti megoldásokkal operálni; a védelmi döntéshozatalt külpolitikai stratégiába kell ágyazni; és szükség van demokratikus elszámoltathatóságra.
A Readiness 2030 esetében jelenleg is fennáll annak a veszélye, hogy a védelmi kiadások növelése nem hoz rendszerszintű áttörést. A 27 különálló nemzeti piac és a párhuzamos fejlesztések (például különböző típusú harckocsik és vadászgépek gyártása) továbbra is pazarlást eredményezhetnek. A véleményformálók szerint a védelmi közös piac létrehozása – amit Ursula von der Leyen is célul tűzött – egyelőre politikailag csak részlegesen körvonalazódik.
A kizárás stratégiai hiba?
A legélesebb kritikák egyikét a nyugat-európai szakértők a SAFE-hitelprogram kapcsán fogalmazzák meg, amely 150 milliárd eurós keretet biztosít védelmi célú közbeszerzésekre, ám csak EGT-tagországok és Ukrajna számára elérhető. Ez technikai értelemben indokolható – hiszen az Egyesült Királyság és Törökország nem rendelkezik hasonló szerződésekkel –, politikai szempontból azonban sokak szerint súlyos hiba.
A brit védelmi szakértői körök szerint az Egyesült Királyság kizárása a közös európai védelmi ökoszisztémából nem csupán az ukrajnai háború kezelését nehezíti, de hosszú távon is aláássa az uniós stratégiai autonómia esélyeit. Richard G. Whitman, az EPC elemzője szerint a jelenlegi szabályozás „különösen szerencsétlen politikai üzenetet” küld a brit–uniós kapcsolatoknak, amikor a transzatlanti biztonsági rend egésze újratárgyalás alatt áll.
Európai védelmi ökoszisztéma: a közös piac szükségessége
A nyugati agytrösztök szerint a valódi áttöréshez nemcsak egy uniós védelmi piacra, hanem egy teljes európai védelmi közös piacra van szükség, amely az EU-n kívüli országokat is magában foglalja. A brit (53,9 milliárd GBP) és a török (47 milliárd USD) védelmi költségvetés súlya, valamint technológiai képességeik kulcsfontosságúak lehetnek az európai hadiipar méretnöveléséhez és versenyképességének javításához.
Az ipari széttöredezettség mellett a védelmi ipar strukturális alulfinanszírozottsága és a gyártási kapacitások korlátai miatt a szakértők szerint nincs garancia arra, hogy a megnövelt uniós kiadások valóban megerősített katonai képességekhez vezetnek. Ezért lenne szükség egy olyan ipari és jogi keretrendszerre, amely előmozdítja a határokon átnyúló beruházásokat, technológia-megosztást és a védelmi adatok biztonságos áramlását.
Ukrajna integrálása: morális és stratégiai kötelesség
A nyugat-európai véleményformálók szerint az ukrán védelmi ipar integrációja nemcsak háborús szükségszerűség, hanem Európa stratégiai autonómiájának záloga is. Ukrajna katonai tapasztalata, emberi kapacitása és technológiai potenciálja értékes hozzájárulás lehet egy egységesebb európai védelmi térhez. Az elemzők szerint Ukrajna külön státusza a SAFE-programban jó kiindulási pont, de hosszú távon szükség van az ipari és jogi integráció mélyítésére is.
Nem elég a pénz, vízió is kell
Összességében a nyugat-európai kutatóintézetek – köztük a Bruegel és az EPC – egybehangzó véleménye szerint a Readiness 2030 fontos kezdeményezés, de önmagában nem elegendő. A siker kulcsa az intézményi bővítés, a döntéshozatali reform, az ipari integráció és a demokratikus legitimáció biztosítása. A biztonságpolitikai helyzet valóban kivételes: lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Unió ne csak pénzügyi szinten reagáljon, hanem valódi stratégiai gondolkodással alakítsa ki a kontinens jövőbeli védelmi rendszerét – akár az EU-n túlmutató együttműködések keretében.